Vi Keeland - Penelope Ward: Nagyképű öltönyös



Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám:360 oldal
Ár: 3499 Ft
Besorolás:erotikus, romantikus new adult regény
Itt megveheted

"Az ellentétek meddig vonzzák egymást?


A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik."


A fülszövegből én arra következtettem, hogy ez egy újabb szürke ötven árnyalatához hasonló sztori lesz. És végül is részben igaz is, hiszen Graham Morgan gazdag, jóképű, szexi, parancsolgató, könyörtelen az üzleti világban és valljuk be, egy kicsit megkeseredett is.
Először egy picit tartottam ettől a könyvtől, ugyanis a fülszöveg valahogy annyira nem ragadott meg. Viszont szeretem a rubin pöttyös könyveket, szinte az összeset olvastam, így gondoltam, teszek egy próbát.

A kötet elején két főhősünk egy vonaton „találkozik össze”. Bár ezt nem is igazán nevezhetjük találkozásnak, hiszen Soraya csak messziről szemléli Nagyképű Öltönyösünket. Graham Morgan  látszólag a világ felett állónak képzeli magát, arrogáns seggfejként viselkedik a telefonvonal végén lévő személlyel, miközben persze szexi külseje teljesen leveszi a lábáról Sorayát.
Aztán a történetbe beugrik egy csavar: Graham a vonaton felejti a telefonját. Soraya pedig magával viszi. Persze nem is lenne nő, ha nem keltené fel kíváncsiságát a telefon tartalma, így rá is veti magát. Graham talán nem is olyan öntelt, nagyképű fickó, mint ahogy azt reggel láthatta? Talán a mogorva álarc mögött egy érző szívű fiatalember lakik?
Soraya szeretné visszaadni a telefont tulajdonosának, ám amikor megpróbálkozik ezzel, Graham Morgan még arra sem méltatja, hogy felemelkedjen a székéből és Armanijában kitipegjen az irodájából. Soraya pedig egy kis meglepetéssel hagyja ott Mr. Big Brokinak a telefonját: képeket készít a melléről, a fenekéről és a tetovált lábáról, hogy Graham lássa, mit hagyott ki.

A sztori innentől kezdve kvázi normális mederben folytatódik tovább: ismerkednek, vacsoráznak, beszélgetnek, mint a normális párok a való életben. Éppen ezért könnyű beleképzelni magunkat a helyükbe, elképzelni a szituációkat.
Szép lassan bontakozik ki a szemünk előtt a két karakter személyisége. Lassacskán megismerhetjük a tűzről pattant, nagyszájú, egyedi stílusú, ugyanakkor sebzett lányt, illetve az álarc mögött lakozó melegszívű, odaadó, jó humorú, intelligens, nagyon is szerethető férfit. Nagyon tetszett, Soraya egyedi stílusa: mindig éppen olyan színűre festi a haját, amilyen a kedve.

Egy percig sem éreztem erőltetettnek a könyvet. Mindkét szereplőnek volt sötét múltja – bár ez mostanában már szinte alapkövetelmény, az ilyen regényeknél – de még ezek is hétköznapiak voltak. Viszont az nagyon pozitív volt számomra, hogy nem ezekről szólt az egész könyv, nem ez volt a fő téma, hanem csak inkább hozzájárultak a karakterek jelleméhez.
Bár voltak benne forró jelenetek, mégsem éreztem úgy, hogy egy softpornóba csöppentem.
Aztán, amikor az ember azt hinné, minden sínen van, kezdenek jól alakulni a dolgok, akkor a mi kis szerzőpárosunk váratlan fordulatot hozott a cselekményben, ami nem kicsit forgatja fel a szereplőink közti harmóniát.


Figyelem SPOILER, mert nem tudom magamban tartani, annyira imádtam az ezutáni Grahamet. Ugyanis Graham életébe belecsöppen egy csodálatos, édes négyéves kislány. A körülmények elég érdekesek, de Cloe elfeledteti vele ennek a dolognak minden kellemetlenségét. Itt jön el az a pillanat a történetben, amikor a mi nagyképű öltönyösünk visszateszi méretre szabott Armaniját a szekrénybe és megismerkedik a kislányával. Játszik vele, mesét olvas fel neki, beöltözik vele, bolondozik vele, együtt vacsoráznak és reggeliznek, együtt isszák az epres tejet, miközben igyekszik minél többet megtudni az ő tüneményes kislányáról. Ugyanis Cloe egy csodaédes kislány. De komolyan. Zabálnivaló teremtmény.  És itt jött el az a pont, amikor én cseppfolyóssá váltam. Graham Morgan apaként egyszerűen ezt hozta ki belőlem. Már az is elég volt, hogy ahhoz, hogy újabb könyves álompasit tudjak magaménak, ahogy Sorayával viselkedett, amilyen figyelmes volt vele. De amikor apukaként lépett a képbe…az teljesen folyékonnyá olvasztotta a lelkem.
Összességében megkaptam ettől a regénytől, amire éppen szükségem volt. Kellemes, üde, romantikus, szerethető, összetett és kidolgozott karakterekkel. Nem volt egyhangú a cselekmény, voltak szikrák, érzelmek, feszültség és eszméletlen humor. Kell ennél több?
Persze itt is voltak klisék, ármánykodás, de ezek felett könnyű volt szemet hunyni az előzőekben felsoroltak tekintetében. Mert a Nagyképű Öltönyös teljes mértékben azt adta, amire szükségem volt: kikapcsolódást, némi forró jelenettel, humorral és szexi romatikával.

Akik szeretik a rubin pöttyös köteteket, és az ilyesfajta családosdit, romantikát némi humorral és erotikával fűszerezve, azoknak kiváló olvasmány lesz. Nem fognak benne csalódni!

Borító: Én más modellt választottam volna…valahogy egy picit másképp képzeltem Grahamet, de hát nem vagyunk egyformák, nem igaz?

Csillag: 10/9

Kedvenc karakterek: Soraya, Graham, Cloe

Kedvenc részek: Graham és Cloe jeleneteit imádtam! Nincs szexibb egy a kislányával játszó apukánál!






Bepillantás a könyvbe:

„– Lenyűgöző vagyok?
– Igen, az vagy.
– Szinte biztos vagyok abban, hogy még sosem neveztek lenyűgözőnek.
– Gyanítom, mert a legtöbben csak a külvilágnak mutatott seggfej énedet ismerik.”

„– A menyasszonyod volt.
– Elköteleződés nélkül az csupán egy darab ékszer.”

„Kedves Ida!

Anyukám nemrég házasodott újra. Billnek, az új mostohaapámnak van egy tizenkilenc éves fia, akivel három héttel ezelőttig még soha nem találkoztam. Alec eddig főiskolán volt, de most hazaköltözött, hogy velünk töltse a nyarat. Az a gond, hogy szörnyen vonzódom hozzá. Biztos vagyok benne, hogy a vonzalom kölcsönös, mert olyan fülledt köztünk a szexuális feszültség, hogy néha még levegőt sem lehet kapni. Csúnya dolog a féltestvéremmel lefeküdni?
– Gretchen, Manhattan”
(Azt elfelejtettem, hogy utalás is van szerzőpárosunk könyveire, íme, az egyik J )

„Néha a kimondatlan szavakat kellene a leginkább kimondani.”

„– Ne félj a sérüléstől! Sokkal jobb az, mint soha nem élni át valami eget rengetőt.”

„ A lányom jelenlétében ittam felnőtt koromban először nyíltan és szégyentelenül Nesquik tejet. Előbújtam az eprestej-csigaházamból.”

" – Nem.
– Hogyhogy nem?
– Tudod, az igen ellentéte."

„Egy pillanatig megpróbáltam ellenállni, de olyan volt, mintha egy jégkocka próbálna harcolni a nap melege ellen. Lehetetlen volt.”




Kedves Ida!

A helyzet az, hogy menthetetlenül elolvadtam egy apukától. Szexi, jóképű, néha arrogáns, de kedves és odaadó. Intelligens, jó a humora, és egyszerűen imádja a lányát!
A gond csak az, hogy Graham Morgan nem létezik, csak egy könyv lapjain, így az utolsó oldal elolvasása után érzékeny búcsút kellett vennünk egymástól!
Most mit tegyek? Szerinted feltalálták már a gépet, amivel a könyv lapjairól ki lehet emelni és hús-vér emberré tenni egy szereplőt? Ha van erről valami információd, kérlek, segíts nekem!

Üdv:
Egy tanácstalan könyvmoly

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Könyvadaptációs ajánlók 12. rész - Fantasy

Harry Potter & Legendás állatok - Útmutató a varázslóvilághoz

E. Lockhart: A hazudósok