Layla Kuckója

Sztori: 16 éves leukémiás lány, aki bakancslistát vezet mindarról, amit meg szeretne tenni, mielőtt meghal. Egy csomó őrültség van a listán(pl.: drogozni, lopni), de a szerelem az, ami igazán hiányzik neki. Ekkor megjelenik a szomszéd srác, aki jóképű, csupaszív fiú, és aki a végsőkig vele marad.

Amint a címből is látszik, az új francia verziót néztem meg. (Elnézést a nem helyesen írásért, de sajnos "francia e" nincsen a billentyűzetemen.) Kicsit átköltötték a sztorit, de jó kis történetet kanyarintottak belőle. Meg kell vallanom, nagyon tetszett ez az új változat. Sokkal több fantasy elem van benne, mint a mesében. Na jó, ezen nem is csodálkozunk, hiszen Walt Disney-korában még nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, mint ma. Ez egy 1991-es mese...ha ma megnézzük, rossz minőségűnek tituláljuk a mesefilmet. Ezt nem is ragozom tovább.

Nos...ez egy nagyon megrázó film.  Amikor láttam az újságcikkeket, hogy egy újabb bestsellerből készül film, arra gondoltam, hogy ez megint egy elcsépelt film lesz. Aztán egyre többen keresték a könyvet a helyi könyvtárban, ahol dolgozom. Érdeklődni kezdtem utána, miért van ekkora sikere. Utánaolvastam, elolvastam a fülszöveget, megnéztem a film bemutatóját. Ma délután pedig megnéztem a sokak által várva-várt filmet. Alig tudok megszólalni még most is, ahogy végiggondolom, mit is láttam.

@rebeltől kaptam ezt a remek kis kérdőívet és - bár egy kicsit megkésve, de - kitöltöttem végre! :) Szeretném jelölni @kiruu-t és @misskaty-t. Remélem ti is annyira élvezitek majd, mint én. 

Elkezdtem írni egy novellát, melynek címe: Álom és valóság,  és arra gondoltam, egy részét felteszem ide, hátha tetszik nektek! :) Íme: Layla szemszöge Már napok óta nem hallottam felőle. A szüleivel is beszéltem már, de ők sem látták. Folyamatosan hívom, de ki van kapcsolva. Már vagy száz üzenetet hagytam a hangpostáján. Évekkel ezelőtt kezdődött minden. Egy munkahelyre kerültünk, megismerkedtünk, barátok lettünk…legjobb barátok. Persze nekem már akkor is többet jelentett, és most is többet jelent, de Ő ezt nem tudja, nem tudhatja. Most pedig napok óta nem válaszol a hívásaimra, nem ment haza sem és semmi féle életjelet nem adott magáról. A szülei sem tudják, hol van. Kezdek megijedni. Bemegyek a könyvtárba, hátha ott egy kis nyugalomra lelek munka közben. Talán elterelődnek a gondolataim és nem látok rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket magam előtt.