Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 358. oldal
Ár: 2999 Ft
Besorolás: romantikus, ifjúsági regény
„Írás
közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem
olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos
megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe.
Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek
nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már
nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem
emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni
reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal
szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki
éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint
az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.”
Az
igazság az, hogy ez egy olyan könyv volt, aminél a film késztetett arra, hogy
elolvassam a könyvet is. Nagyon régóta szemezgettem a könyvvel, valahogy mégsem
jutottam el odáig, hogy elolvassam. Aztán egyik nap felajánlotta az egyik
online filmnézős oldal a Netflix által készített filmet. Gondoltam, miért is
ne? Hát megnéztem. És egyszerűen imádtam! Ez pedig arra késztetett, hogy most
már ne csak szemezzek a könyvvel, hanem a kezembe is vegyem és olvassam is el!
Már
olvastam Jenny Han-tól, így nem ez volt az első könyvem a szerzőtől. A másik
sorozata A nyár, amikor megszépültem volt, amit elolvastam tőle. Az is
tetszett, de valahogy nem hagyott ilyen mély nyomot bennem. Azt hiszem, az
írónő is egyre fejlődik és valahogy ennek a kötetnek sokkal melengetőbb hangulata
volt, mint a másik sorozatának.
Már
a kötet elején megtudjuk, hogy Lara Jean egyfajta ördögűzésként szerelmes
leveleket ír. De ezek nem szokványos szerelmes levelek, ugyanis akkor írja
őket, ha már kiszeretett valakiből, illetve sosem küldi el őket. Ez a történet
egyik szála. Hamar kiderül, hogy a Song testvérek hárman vannak: Margot (a
legidősebb), Lara Jean (a középső) és Kitty (a legkisebb). Irigylésre méltó a
kapcsolat, ami köztük van. Hihetetlenül összetartóak, és imádtam, hogy ennyire
szeretik egymást. Persze az írónő megmutatta, hogy ez a testvéri összetartozás
nem mindig fenékig tejfel. Ők is veszekedtek, versenyeztek, megsértődtek,
kibékültek – akár csak az igazi testvérek. Mégis érződik, hogy mindent megtennének
egymásért, hogy megóvják a másikat, és hogy mennyire szeretik egymást!
Bevallom, miközben olvastam a kötetet, ez volt az egyik dolog, ami a legjobban
megfogott. Én is szeretnék ilyen kapcsolatot a testvéreimmel!
Nagyon
jól kirajzolódtak a testvéri szerepek is, hiszen Margot a legidősebb, ő
gondoskodik mindenről, Kitty a vicces, kicsit sértődékeny, elkényeztetett
legkisebb lányzó, Lara Jean pedig az örök középső gyerek.
Lara
Jean alapvetően egy visszahúzódó, nem túl barátkozós típus, csendes lány,
akinek - annak ellenére, hogy nem túlságosan él társadalmi életet - , meg van
mindenről a véleménye és nagyon klassz és egyedi a stílusa is. Nagyon könnyű
közel érezni magadhoz, hiszen egy szinte teljesen átlagos lányról van szó, és
az ő szemszögéből ismerhetjük meg a sztorit, így még könnyebb a helyébe
képzelnünk magunkat. Egyébként jó néhány vonásomat ismertem fel benne, így azt
hiszem, kicsit még könnyebb volt ez az átélés.
Amit
még tudni kell a Song lányokról, hogy édesanyjuk néhány éve meghalt, így
édesapjuk egyedül neveli őket. De sok mindenről maguknak kell gondoskodniuk,
mert az édesapa nőgyógyász, így sok időt tölt a kórházban.
Két
dolog történik egyszerre: Lara Jean szerelmes leveleit elküldi valaki a
címzetteknek, illetve Margot Skóciába megy tanulni, így sok feladat hárul Lara
Jeanre. És ez a szerelmes leveles dolog is nagy port kavar.
A
legkellemesebb csalódás számomra Peter Kavinsky volt, aki kap egyet Lara Jean
levelei közül. Egyáltalán nem úgy reagál, ahogy számítanánk rá. Nem szeretnék
spoilerezni, így ennek körülményeiről nem is írnék többet. A lényeg, hogy Peter
hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül a regény során, és ő a legcukibb
fiú, akit első barátként kívánhatna az ember magának. Nagyon szerettem az ő
karakterét.
A
történet során Lara Jean egyre jobban kilép a komfortzónájából, így valahogy
mégiscsak jól sül el ez az egész szerelmes levél kiküldése dolog.
Szerintem
bátor dolog volt a szerzőtől, hogy koreai származású főszereplőt választott.
Tetszett, hogy ennyire próbálták megőrizni, ápolni a koreai kultúrát és ez
teljesen természetes volt számukra. Ünnepelték a koreai ünnepeket, tartották a
család azon ágával a kapcsolatot, koreai ételeket főztek (több-kevesebb
sikerrel). És mindez teljesen természetes volt. Olvastam valahol, hogy
Amerikában ez mekkora szenzációnak számított, hogy ázsiai származású a
főszereplő, és úgy látszik tényleg az, miközben tényleg nem volt sem zavaró,
sem pedig természetellenes. Épp ellenkezőleg, inkább megfűszerezte a
történetet.
A
könyv pozitívumai közé tartozik még a humora is. Nagyon sokat nevettem rajta, a
kedvenceim pedig Lara Jean és Peter bénázásai , beszólásai voltak.
Nagyon
tetszett a leveles alapötlet is. Jómagam is szerettem/szeretek levelet írni,
manapság pedig már nem divat kézzel írott levelet küldeni, pedig szerintem
nagyon szép gesztus. De lehet, hogy rossz korba születtem.
Ez
a kötet igazán bemutatja, milyen az első szerelem varázsa. Milyen, amikor még
csak a megismerés fázisában vagy, amikor egyre jobban belebolondulsz a másikba.
Hogy milyen cuki és aranyos tud lenni egy első szerelem.
Annyira
kellemes és melengető volt olvasni ezt a könyvet, hogy akaratlanul is szurkolni
kezdesz a pozitív végkimenetelért. Na de, hogy ez eljön-e? Szeretnéd tudni?
Olvasd el! Mindenkinek ajánlom, aki egy üdítő olvasmányra vágyik. Engem megvett
kilóra!
Borító:
Nagyon kellemes ránézni, így egyből megvett magának. Annyira jó választás volt
ez a pasztellszínekből összeállított borító…és a betűtípust is imádom. Annyira
illik Lara Jeanhez.
Csillag:
10/10
Bepillantás
a könyvbe:
„–
Szia! Hogy hívnak? – fordul hozzá Peter.
Kitty
habozik. Ez egyre többször fordul elő nála. Most már döntenie kell, Kittyt vagy
Katherine-t mondjon-e.
–
Katherine – böki ki végül.
–
De ugye mindenki Kittynek hív?
–
Mindenki, aki jól ismer, de neked Katherine vagyok.”
„Tudod
milyen érzés úgy szeretni valakit, hogy alig bírod elviselni, és közben tudni,
hogy ő soha nem fog ugyanígy érezni?”
„Fal
magasodik közénk, és érzem, ahogy egyre jobban és jobban távolodunk egymástól.
A testvérek általában veszekszenek és kibékülnek, mivel testvérek, és mindig
visszatalálnak egymáshoz. Engem viszont megrémít a gondolat, hogy nálunk hátha
másképp lesz.”
„–
Már megbocsáss! – ráncolom a homlokom. – Nem szexi, hanem ünnepélyes szeretnék
lenni!
–
Hát… inkább úgy festesz, mint egy skót pincérnő, vagy egy brooklyni csapos.
–
Mit tudsz te a brooklyni csaposokról, Katherine? – vágok vissza.
–
Hah! Nézem az HBO-t.”
„–
Figyelj! Mi a kedvenc ételed?
–
Mindent szeretek.
–
De mi a kedvenced? Az igazi kedvenced? Sajtos makaróni, sült csirke, rostélyos
vagy pizza?
–
Mindegyiket szeretem. Egyformán.
Sértődötten
felsóhajtok. Miért képtelen megérteni a kedvenc dolog fogalmát?
Peter
utánozza a sóhajtásom és felnevet.
–
Rendben. Szeretem a fahéjas pirítóst. Az a kedvencem.
–
A fahéjas pirítóst? – ismétlem. – Jobban szereted a ráklábnál? Meg a
sajtburgernél?
–
Igen.
–
Jobban a barbecue-nál?
Peter
habozik, majd rávágja:
–
Igen! És most ne próbálkozz tovább! Kitartok a döntésem mellett.”
„–
Most áruljátok el, min nevettetek annyira!
Becsatolom
a biztonsági övemet.
–
Ms. Rothschild legalább hetente egyszer leönti magát kávéval, amint az
autójához rohan.
–
Ennél viccesebb nincs is a világon! – zendít rá Kitty.
Peter
felhorkan.
–
Ti szadisták vagytok!
–
Mi az a szadista? – érdeklődik Kitty. Bedugja közénk a fejét.
Visszatolom,
és rászólok:
–
Kösd be magad!
–
Azt jelenti, hogy mások fájdalma boldogsággal tölt el – magyarázza neki Peter.
–
Ó! – hallom Kitty hangját, aki halkan elismétli a szót: – Szadista.
–
Ne taníts neki bizarr dolgokat! – mondom Peternek.
–
Én szeretem a bizarr dolgokat – ellenkezik Kitty.
–
Látod? A kölykök szeretik a bizarr dolgokat – állapítja meg Peter, majd anélkül
hogy hátrafordulna, odatartja Kittynek a kezét, hogy csapjon bele. Kitty
előrehajol, és teljes erőből belecsap. – Hé, adj egy kortyot abból, amit
iszogatsz!
–
Már nem sok van benne, megihatod! – mondja Kitty, és előrenyújtja a
joghurtitalt Peternek.
–
Finom!
–
A koreai piacról van – csiripel hátul Kitty. – Be lehet tenni a fagyasztóba, és
akkor jegesen és hidegen issza az ember.
–
Jól hangzik. Lara Jean, készítenél nekem egyet holnap reggelire? A
szolgálataimért.
Dühös
pillantást vetek rá, mire Peter helyesbít.
–
Úgy értem, a fuvarért!
–
Majd én hozok neked egyet, Peter – mondja Kitty.
–
Te vagy az én emberem!
–
Csak ha holnap is elviszel a suliba – fejezi be a mondatot Kitty, mire Peter
gúnyosan felnevet.”
„A
szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat
vele jár.”
Itt a könyvből készült film előzetese
És Deszynél nemrég lehetett olvasni arról, hogy most már biztosan lesz második film is :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése