Februári összegző

A február nem volt túlságosan termékeny számomra, ugyanis az előző havi 16 kötethez képest ebben a hónapban 10-et vettem kézbe. Tény és való, hogy az előző hónapban számos könyvet félretettem, félbehagytam, illetve jó pár mesekönyv is helyet kapott az olvasmányaim közt.

Sajnos a hónap elején engem is ledöntött a lábamról az influenza, plusz a munka miatt nem igazán volt időm kritikákat írni. Remélem, márciusban pótolni tudom majd a lemaradásaimat.

A februárt egy LOL könyvvel indítottam, méghozzá nem mással, mint Claire Lazebnik: Páros randi tesóknak kötetével. Ezt a könyvet főként azért vettem fel az olvasmánylistámra, mert arról szól, hogy egy középiskolás lány igyekszik pasit szerezni az autista nővérének, hogy amikor Ő elmegy főiskolára, ne maradjon egyedül a testvére.

Nekem is van tapasztalatom az autizmussal kapcsolatban, mivel az unokahúgom autista. Ezért is voltam kíváncsi erre a könyvre. Alapvetően hű maradt a LOL könyvekhez és egy édes-bús történetet kaptunk a kezünkbe.

Ezután egy éles váltással egy romantikus-erotikus könyv következett Ella Maise Imádlak, Jason Thorn könyvének személyében. Szeretem az ilyen „a legjobb barátom húgával jövök össze” típusú sztorikat, így ez sem okozott csalódást. Ha elmondom, hogy két nap alatt kivégeztem, azzal sok mindent elárulok, nem?

Volt egy nyereményjáték a Facebookon pár hónapja (azt hiszem), amiben P.C. Harris egyik könyvét lehetett megnyerni. Persze megpróbálkoztam, természetesen nem én nyertem. Sosem volt szerencsém az ilyesmiben. De annyian mondták, hogy jó az a könyv, így megnéztem a molyon, hátha akad eladó példány belőle. Mázlim volt, mert akadt, ráadásul potom áron jutottam hozzá, amit ezúton is köszönök szépen K_A_Hikari molynak. És akkor most már ne csak a körítés legyen, a könyv nem más, mint az Újrajátszás. Szeretem a hokis sztorikat, egynek nem volt rossz, de most egyelőre úgy érzem, nem az újraolvasós, elalélok tőle típusú lett számomra sajnos.

És ha már a hokisokról van szó, a február úgy látszik az újraolvasás hónapja nálam, ugyanis az Újrajátszáson felbuzdulva újraolvastam Elle Kennedy Off Campus sorozatát. Hogy én mennyire imádom ezeket a briares hokisokat. Annyira jókat nevettem közben. És végre újból eljutottam oda, hogy a nap minden percében csak olvasni akartam. Már nem annyira emlékeztem az egyes kötetek történetének részleteire, így alig vártam, hogy folytathassam őket. A negyedik részt még jelenleg is olvasom, amit egyébként nemrég értékeltem a blogon. ( https://laylakuckoja.blogspot.com/2018/11/azert-vagyunk-boldogok-mert-azok.html )

Azt hiszem, a kötetek olvasása közben mindig az éppen aktuális páros volt a kedvencem, most mégis úgy gondolom, Dean kötete az, amit a legjobban szerettem. Annyira sokat változott a legelső rész óta, amikor is egy szex mániás, egoista, gazdag ficsúrt ismerhetünk meg személyében. Az ő kötete végére pedig egy érett, még mindig szex mániás, de közben kedves, odaadó férfit kapunk.

Logan története már az első olvasáskor is valahogy picit kilógott nekem a sorból, de ez a mostani újraolvasásnál valahogy élét vesztette. Már nem érzem annyira oda nem illőnek, és most valahogy jobban izgultam a Grace-Logan párosért.

Olvasmányaim közt volt ebben a hónapban még két gyerekkönyv is. A múlt hónapban már említettem, hogy besegítek az Olvasólámpa pályázatba, ezeket még ahhoz olvastam. A két kötet Bosnyák Viktória: A kacifánt nem elefánt, illetve Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen. A kacifánt nem elefánt aranyos történet volt, melybe az írónő belecsempészett némi útmutatást mások elfogadásával és a külső alapján ítéléssel kapcsolatban, ami kifejezetten pozitívvá tette számomra.

A Kiskobold és a szőrös idegenre azért esett a választásom, mert Dániel András illusztrálta, aki az egyik kedvenc kortárs gyerekkönyv íróm és illusztrátorom.

Nem tudom, ismeritek-e a kuflikat…ha igen, akkor biztosan tudjátok, ki Dániel András, ha pedig még nem találkoztatok velük, szíves figyelmetekbe ajánlom őket, mert fantasztikusak.

Ezen kívül belekezdtem még egy könyvbe, amivel kicsit lassabban haladok, mert szakirodalom. Az igazság az, hogy belekezdtem a The Crown című sorozatba, ami II. Erzsébet trónra kerüléséről szól. Teljesen magába szippantott. Viszont kíváncsivá tett, hogy bizonyos dolgok valóban úgy történtek-e, ahogy azt a sorozatban ábrázolták, így könyvtáros lévén azonnal a polchoz mentem és böngészni kezdtem a könyvek közt. Jó párat levettem a polcról, belenéztem, majd kettő maradt. Ebből az egyikbe bele is kezdtem, mégpedig Tom Levine: A Windsor-ház kötetébe. Viszonylag sok információ megerősítésre került, így azt hiszem, ez a sorozat igyekszik hűen ábrázolni a történéseket. A másik könyv pedig Sally Bedell Smith: Erzsébet, a királynő – Egy modern uralkodó élete. Ez egy jóval vaskosabb kötet és csak és kizárólag Erzsébetről, az életéről, trónra kerüléséről, uralkodásáról szól. Ellentétben ugye az előző kötettel, ami az egész Windsor-házat taglalja. Erre is nagyon kíváncsi vagyok, terveim szerint a következő hónap olvasásai közt ott lesz, vagy legalább is belekezdek.

Ha már szóba került, néhány szó a következő hónapra vonatkozó tervekről.

Van három, recenziós példányom a Kossuth Kiadótól, amikbe illendő lenne már belekezdenem: Bella Andre: Te vagy az egyetlen és a Csók a fagyöngy alatt, illetve Michelle Mady: Coco Chanel és a szerelem illata (erre nagyon kíváncsi vagyok).

Nagyon sok könyvtári könyv van nálam, ideje lenne azokat is lecsökkenteni. Terveim közt szerepel Connie Glynn: Beépített hercegnője, David Williams: A világ legrosszabb gyerekei, illetve Holly Black: A kegyetlen herceg is.

A saját szerzeményekből tervben van Ella Maise: Akarlak, Adam Connor kötete. Valamint az Olvasólámpa pályázatra még szerettem volna elolvasni két könyvet: Cukor és fahéj, valamint a Szerencsesüti.

Hogy mi sikerül ezekből, a következő havi összegzőből kiderül.