Kiera Cass: A koronahercegnő

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 372 oldal

Ár: 2990 Ft

Eredeti cím: The Heir

Eredeti megjelenés: 2015.

Besorolás: ifjúsági regény, romantikus, disztópia

Sorozat: Párválasztó

„35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.

Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.

Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.

HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT. 
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

KIERA CASS a New York Times listavezető bestsellerírója, a Párválasztó-sorozat és a The Siren szerzője. A Radford University diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Christiansburgben él. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. Könyveiről, videóiról és sütiszeretetéről az olvasók a www.kieracass.com oldalon tudhatnak meg többet.”

Borító: Gyönyörű és méltó a sorozat többi részéhez.

Értékelés:

Amikor elkezdtem olvasni nem tetszett. Idegesítő volt Eadlyn személyisége. De aztán ahogy fogytak az oldalak egyre jobban megkedveltem. Jó azért azt nem mondom, hogy annyira, mint Americát. De hisz kettőjüket nem is nagyon lehet összehasonlítani, hiszen két különböző személyiség.

A Párválasztót ezúttal is a nép figyelmének elterelése miatt ötölték ki. Nem aratott osztatlan sikert a kasztok felszámolása, ahogy erre valamelyest számítani is lehetett. Eadlyn persze megfosztva érzi magát saját szabadságától, s nem tetszik neki, hogy megszabják, kit válasszon társául. De hát ez kinek tetszene?

Hogy őszinte legyek, először idegenkedtem a könyvtől kicsit, hiszen húsz évvel később játszódik, már nem a régi szereplőkkel, mégis kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az írónő. Na meg persze, ha a sorozat többi része is meg van, ez miért nem csücsülhetne ott a polcomon! J

Nem bántam meg, hogy megvettem a kötetet és el fogom olvasni többször is, azt hiszem.

Eadlyn egy érdekes személyiség. Tetszett még nagyon, hogy nem lehet tudni, kit fog választani. Van több lehetséges befutó, de nem egyértelmű melyikük lesz a nyertes, ezért még jobban várjuk majd a folytatást.

A fiúk közül nekem leginkább Kile a befutó. Nem tudom miért, de ő nagyon szimpatikus. Illetve még Henri is szóba jöhet a kommunikációs korlátok ellenére. Valamint Erik is egy nagyon jó szereplő, bár ő nem vesz részt a Párválasztóban, így valószínűleg ő nem lehet az esélyesek közt. De aztán persze ki tudja? Még bármit hozhat a jövő.

A könyvben az írónő feszeget egy igen komoly témát is, méghozzá a női egyenjogúságot. Ennek nagyon örültem, mert sajnos még napjainkban sem beszélhetünk teljes női egyenjogúságról.

Az elején úgy éreztem, hogy kicsit döcögősen fog menni az olvasás, de aztán beindult. Nem mondom, hogy mindig minden izgalmas és gyors volt benne, de élveztem.

Várom a következő részeket, hogy még jobban megismerhessem a fiúkat, Eadlynt és persze, hogy még több randevú legyen.

Akik olvasták a korábbi részeket azok örülhetnek, mert néha-néha felbukkan egy-egy régi szereplő; viszont, akik nem olvasták, azok is fel tudják venni a cselekmény fonalát.

Eadlyn egyedi főszereplő, akinek meg kell adni az esélyt, türelmesnek kell lenni vele, mert lassú úton bontakozik ki előttünk a személyisége. Így azt javaslom, hogy ha az elején idegesít és lemondanánk róla, ne tegyük, mert jobb lesz.

Csillag: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Kile és Henri

Bepillantás a könyvbe:

„– Azt mondja, hogy a jövendő hercegnek nem szabad elfelednie, hogy nem egyetlen szerepet tölt be, hanem egyszerre többet. Férj, tanácsadó, barát, és még egy sereg más. Készen kell állnia arra, hogy éppoly szorgalmasan dolgozzon, mint őfelsége, és arra is, hogy saját énjét félretéve szolgáljon. – Erik a háta mögött összekulcsolta a kezét, s láttam, hogy igyekszik felidézni Henri utolsó szavait. – Azt is fel kell fognia, hogy a hercegnő olyan hatalmas terhet hordoz, amire ő sosem lenne képes, és ezért néha nem árt, ha tud bohóckodni is.”

„– Henri, nézze csak! – szóltam hozzá, felé hajoltam és a tábla felé mutattam, amelyen a neve állt. 
Beletelt egy másodpercbe, mire felfogta, mit akarok. Amikor végül meglátta a nevét, a lélegzete is elállt. – Hűűű! – Annyira izgatott lett, hogy vállán pihenő kezem után kapott és megcsókolta. Ha bárki más teszi, talán ellenérzést vált ki belőlem, de az ő esetében annyira ártatlannak tűnt ez a gesztus, hogy cseppet sem zavart.”

„Aztán megtorpantam az elém táruló látványtól. A szemközti falon több nagy, bekeretezett kép lógott. Volt egy, amin apa és anya annyi idős lehetett, mint én: apa elegáns öltönyben, vállszalaggal, anya mellette törtfehér ruhában. Láttam őket az esküvőjük napján, süteménytől maszatos arccal. Aztán ott volt anya, verejtéktől fejéhez tapadó hajjal, a karjában két csecsemővel. Apa épp homlokon csókolta, s közben arcán legördült egy könnycsepp. Számos pillanatfelvétel – egy csók, egy mosoly – felnagyítva, fekete-fehérben, amitől inkább tűntek klasszikus, mint modernebb fotónak.”

„– Henri nagyon akarja, igaz? 
Erik a fejét rázta. 
– Nem általában „akarja”. Önt akarja.”

Ti olvastátok már a regényt? Na és hogy tetszett?