Ava Dellaira: Kedves halottak

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 296 oldal

Ár: 2990 Ft

Eredeti cím: Love Letters to the Dead

Eredeti megjelenés: 2014.

Besorolás: Ifjúsági regény

„Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.”

Hogy őszinte legyek, nagyon vártam ezt a könyvet. A borítója valami fantasztikus, nem tudom megfogalmazni, miért, de nagyon tetszik.

Kicsit tartottam tőle, mert nem szeretem a levél formájú könyveket. Ez egyébként nekem zavaró is volt olvasás közben. De ez az én egyéni problémám. Úgy éreztem, nincs rendesen tagolva. Tudniillik, én nem szeretem fejezet közben befejezni az olvasást, csak ha nagyon muszáj. Itt viszont volt, hogy a levél második fele átcsúszott a másik oldalra, de akkor az oldal közepén kellett volna abbahagyni az olvasást. De ha már belekezdek a következő levélbe, akkor már el is kellene olvasni az egészet, de annak megint az oldal közepén lett vége, és ez az ördögi kör folytatódott tovább. Ez csak az én rigolyám, emiatt ne tántorodjon el senki sem az olvasásától.

A történet nem éppen egy kellemes témát ölel fel, hiszen elveszíteni egy szerettünket nem éppen a legkellemesebb dolog. Nem szeretném feszegetni, anyát, apát, testvért vagy barátot nehezebb-e elveszíteni, mert mindegyik egyaránt nehéz. Történetünkben Laurel a testvérét, May-t veszíti el, aki egyfajta támaszt jelentett neki a szüleik közti összezördülések közepette.

A könyv elején szinte semmit sem tudunk May haláláról, csak a tényt, hogy elhunyt. A szerző apránként adagolva, csepegtetve tárja elénk az információkat. Kíváncsivá tett, mi történt, milyen körülmények voltak, milyen beszélgetések zajlottak le. Ennek ellenére számomra kicsit vontatott volt az egész könyv, és alig vártam már, hogy befejezzem.

Ami kifejezetten tetszett, hogy azoknak az életébe is némi bepillantást nyerhetünk, akiknek Laurel a leveleket címzi. Tetszett, hogy párhuzamot vont az ők és a saját életében történt események közt. Szerintem fantasztikus és eredeti ötlet, hogy nem hétköznapi embereknek ír leveleket Laurel, hanem hírességeknek.

Mivel ifjúsági regény, nem maradhat el a szerelmi szál sem, de nem kell aggódni, nem veszi el a hangsúlyt a lelki problémákról.

Annak ellenére, hogy vontatott volt számomra a könyv, hihetetlen, hogy egy debütáló kötet, mert annyira jól összerakott, jól megírt példány, hogy nem gondolnám, hogy egy kezdő szerző tollából származik.

Erős könyv, amihez erős lélek kell, hogy fel tudjuk dolgozni, de mindenképpen érdemes elolvasni.

Tovább nem is szeretném ragozni, mert anélkül, hogy spoilereznék, nem igazán lehet erről a történetről többet írni. Felkeltette az érdeklődésed? Szeretni fogod vagy utálni? Olvasd el, és döntsd el! Várom a véleményed!

Borító: Egyszerűen nagyon szép és hatásos!

Csillag: 5/3,5 (a vontatottság és a levélforma miatt)

Bepillantás a könyvbe: 

"Szomorú, amikor mindenki tud rólad, de senki sem ismer. Ezt érezted vajon? Hogy annak látnak, akinek látni akarnak. És ha bőrnadrágot viselsz, gyönyörű tested van, rengeteg drága bort iszol, és ha a hangod olyan, mint az acél, amellyel a tüzet csiholják, akkor ezek a dolgok a téglák, amelyeket te adtál másoknak, hogy felépíthessék belőle a személyiséget, amely tetszik nekik."

"Nem tudom, létezik-e olyan ember, akinek tökéletes családja van. Ezért csinálunk magunknak egyet. Szabvány holdkórosokból. Ezt érzem én a barátaimról."

"– Hogy hívják? – kérdezte. 

– Sky. 
– Miféle név az, hogy Sky? Olyan, mintha azt a nevet adnád a srácodnak, hogy Grass – csipkelődött. 
– Nem, nem olyan. Az ég nem olyan, mint a fű! – Elnevettem magam."

"A barát az az ember, aki semmiben sem korlátozza a szabadságodat, hogy az lehess, aki vagy – pláne, hogy azt érezd, amit akarsz. Semmi kifogása azzal kapcsolatban, hogy mit érzel az adott pillanatban. Ez az igazi szeretet: hagyni, hogy a másik vállalja önmagát."

Köszönet az olvasás lehetőségéért a Ciceró Könyvstúdiónak! Ha kedvet kaptatok a könyv elolvasásához és szeretnétek megvásárolni, az alábbi linken megtehetitek: Ava Dellaira: Kedves halottak