"Ha megtalálod a tökéletes Félretárcsázásodat, nem engedheted el." - Lynn Painter: Mr. Téves Szám

 

„Egy ​tévedés elvezethet Mr. Igazihoz

A helyzet felforrósodik a szavak világában, amikor egy véletlenül téves számra küldött, izgalmas üzenet név nélküli kapcsolattá alakul Lynn Painter fergeteges romantikus komédiájában.

A balszerencse mindig is üldözte Olivia Marshallt…, vagy csak lehet, hogy ő tényleg az a csődtömeg, aminek a családja tartja. De amikor egy random telefonszámról érkező „mi van rajtad?” üzenetből élete legérzékibb, legszórakoztatóbb – ámbár névtelen – kapcsolata lesz, azt hiszi, hogy a dolgok talán felívelőben vannak…

Colin Beck mindig is a legjobb barátja idegesítő kishúgának tartotta Oliviát, ám amikor a lány élete egyik legdurvább pechszériája után hozzájuk költözik, rájön, hogy átalakult egy egészen más és izgatóbb figyelemeltereléssé. Biztos benne, hogy meg tudja tartani a távolságot, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy a lány az ellenállhatatlan Miss Félretárcsázás, akivel hetek óta afféle szextinget folytat – és most el kell döntenie, hogy felpörgeti-e a hangulatot, vagy megszakítja a virtuális kapcsolatot, mielőtt a dolgok összekuszálódnak.”

 

Még mindig inkább a romantikus vonalon mozgok a könyvek terén, noha azért mostanában be-becsusszan egy-egy kötet másik témákban is. Azt hiszem, ahogy egyre idősebb vagyok, változik az ízlésem is, de azért a fő vonal mindig a romantika marad nálam. Noha mostanában eléggé úgy érzem, hogy egy kaptafára készülnek ezek a könyvek. Mindegyik ugyanolyan, semelyik sem képes valami újat nyújtani. Kicsit más a sztori, vagy éppen a helyszín, más a szereplők foglalkozása és talán egy picit a személyiségük, de a cselekmény íve általában megegyezik. Megismerkednek, húzzák egymást, összejönnek, aztán beüt a krach és végül megbékélnek és jöhet a happy end. Túl cukormázas. Még nekem, a romantika függőnek is.

Kicsit próbáltam is hanyagolni ezeket a témájú könyveket, de aztán a kezembe akadt a Mr. Téves Szám kötet, ami egy könnyed, romantikus kis chick-lit, de a maga nemében mégis valahogy mintha más lenne.

Humoros, lágy, nem szexelnek benne minden második oldalon, mégis fülledt erotikával tűzdelt, de csak amolyan kulturált módon. Rengeteget nevettem miközben olvastam és ilyen tapasztalatom nem mostanában volt könyvekkel. Könnyen olvastatja magát, szerethetőek a szereplők és a cselekmény is rendben volt. Nem éreztem úgy, hogy húzták, mint a rétes tésztát, éppen addig tartott, ameddig jót tett a könyvnek.

Oliviában néhol magamra ismertem. Én is tudok rendkívüli módon szerencsétlen lenni és elesni a saját lábamban, vagy éppen megfulladni a saját nyálam félrenyelésétől. Ugyanakkor nagyon élveztem, ahogy a világot látja.

Kicsit unalmasak már az „útisten, milyen dögös”, „félisten” és társai pasik, hogy mindegyik tökéletesen néz ki és egy hibája sincsen. Persze Colin is ilyen a testét illetően, amire egy nő sem mondana nemet, de tetszett, hogy nemcsak a külsővel volt elfoglalva a szerző, hanem azért a belső tulajdonságok is megcsillantak.

Vicces beszólások, finom ugratások, klasszikus szerelem némi szerencsétlenséggel. Egy kicsit klisés volt, de nálam mégis működött.