"Hogy fér el ennyi érzés egyetlen szívben?"

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2017.

Oldalszám: 327 oldal

Besorolás: romantikus regény

Ár: 3499 Ft

Moly.hu link

Megrendelési link

Fülszöveg:

„Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik…
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?

Szurovecz Kitti hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen.”

Értékelés:

Már jó néhány napja, hogy befejeztem a könyv elolvasását, de kellett egy kis idő, hogy leülepedjen bennem az élmény.  Már a megjelenés óta kacérkodom az elolvasásával, de valahogy most jutottam el odáig, hogy valóban kézbe is vegyem. Bár egy Kittivel való író-olvasó találkozóra felkészüléshez vettem kézbe, semmiképpen sem bántam meg.

Már eddig is szerettem a munkáit, de ez a műve telitalálat. A téma, amit feszeget cseppet sem hétköznapi, cseppet sem átlagos. A poliamoria, azaz a többszerelműség áll a mű középpontjában.

Adott egy fiatal nő, aki kettős életet él: két hetet Olaszországban, két hetet pedig Magyarországon tölt. Mindkét országban párkapcsolatban él két különböző férfival, akik nem tudnak egymásról. Látszólag megfelel neki ez a felállás, teljesen természetesnek érzi, azonban, amikor megtudja, hogy kisbabát vár, elhatározza, hogy színt vall előttük. Mindezek után Annabella bekerül a Sokszívűek Társaságába, ahol beavatják a poliamor életforma rejtelmeibe.  (Egyébként a sokszívűség egy létező dolog, ahogy ez a társaság sem teljesen fiktív. Az írónő a magyar poliamor közösségben gyűjtött információt könyvéhez.)

Végigkövethetjük a mű során, hogyan ismerkedik meg Annabella ezzel az életformával, hogyan jön rá, hogy ő is sokszívű, és hogyan birkózik meg mindezzel.

A történetről nem nagyon szeretnék többet elárulni, mert spoiler mentesen nem sikerülne, és nem szeretnék elárulni semmi olyat, amit nem kellene.

Először kicsit tartottam ettől a könyvtől, miközben nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen nem éppen könnyű a téma, amit boncolgat Kitti.

A világunk az évezredek során mindig mást talált furcsának, megbotránkoztatónak. Régen teljesen elképzelhetetlen volt, hogy valaki egynemű szülők gyermeke legyen, vagy éppen házasságon kívül született gyermekként élje le életét. Teljesen elfogadhatatlannak tűnt. Manapság viszont teljesen természetes, ha papírok nélkül vállalnak gyermeket a párok. Azonban azt kell mondanom, hogy a társadalmunk még ma is eléggé prűd. Nem vagyunk nyitottak az újfajta életformák iránt.  A poliamoria sem éppen egy túlságosan ismert és elismert életforma Magyarországon. A többség számára elképzelhetetlen, hogy valaki több emberrel együtt éljen harmonikus és teljes párkapcsolatban. Márpedig a poliamora erről szól: őszinte kapcsolat, melyben mindegyik fél ismeri egymást, kölcsönös egyenlőségben, szabadságban élnek a kapcsolatban és őszintén kommunikálnak egymással.

A történet az első perctől magával ragad, fenntartja a figyelmet. Folytonos változásokon megyünk keresztül a szereplőkkel együtt, valamint egy nagyon összetett és nyílt, jól felépített cselekményt kapunk.

Nagyon tetszik, hogy Kitti teljes szakszerűséggel ír, miközben arra is odafigyel, hogy a többi karakter is közel kerüljön hozzánk, ne csak a főszereplő nő. Nagyon érdekes volt megfigyelni, milyen változásokon megy keresztül Annabella. Ahogy először elutasító az egész életformával kapcsolatban, noha tisztában van vele, hogy ő maga is poliamor beállítottságú, majd pedig fokozatosan egyre elfogadóbbá válik. Az is nagyon tetszett, hogy a poliamor életformának nemcsak a szép oldalát világítja meg az írónő, hanem a hibáit is. Hogy egy ilyen kapcsolatban néha akaratlanul is az egyik fél háttérbe szorul például, vagy hogy hogyan viselik ezt az életformát a kapcsolat résztvevői.

Örülök, hogy Annabella végül elfogadta saját magát, a beállítottságát, és döntést hozott. A kedvenc hármasom közül került ki a nyertes. Noha nem az lett a befutó, akit én szerettem volna, azért örülök, hogy mégis így alakult.

Egyetlen negatívumot említenék a műben, mégpedig azt, hogy számomra túl gyorsan lett vége a történetnek, egy kicsit elcsapottnak éreztem a végét.

Kicsit hiányérzetem volt a végét illetően, ugyanakkor megértem, hogy Kitti ezzel azt szerette volna hangsúlyozni, hogy nem számít, hogy éppen két emberrel, hárommal vagy még többel vagy boldog, a lényeg, hogy éld meg a boldogságot és legyen teljes az életed. Ha éppen a monogám kapcsolat híve vagy az sem baj, de az sem megvetendő, ha sokszívűként éled az életed. A lényeg, hogy te érezd jól magad, a te életed legyen teljes és boldog.

A legnagyobb pozitívuma a regénynek, hogy napokig elgondolkodtatott.

Mindenkinek ajánlom elolvasásra. Kell hozzá némi nyitottság, elfogadás, de ha ez meg van, mindenképpen izgalmas olvasmány lesz. 

Úgy gondolom, hogy ez az év egyik legmeghatározóbb olvasmánya lesz számomra!!

Végül pedig szeretném megköszönni Szurovecz Kittinek, hogy volt bátorsága megírni ezt a regényt. Eget rengető!!!! 

Csillag: 10/9

Borító: Kiválóan illik a könyv témájához. Egyszerű, mégis velős.

Bepillantás a könyvbe:

„– Most legalább te is élvezheted kicsit az életformánk előnyeit – nevet. – Tudod, mindenkinek van egy szeretője, akinek a szeretőjének a szeretője meg tudja oldani a problémádat.”

„Őket védtem. Önmagamtól. Hiszen látható, mi történik, ha elmondom, ki vagyok. Nem kellek. Senkinek. Ha pedig ez így van, akkor mégsem őket védtem, hanem magamat. Önző vagyok. Egy önző szörnyeteg.”

„– (…) Én csodállak és tisztellek, amiért képes voltál lemondani a rendezett kis mindennapjaidról, hogy végre őszintén élj. Sokan egy életen át vesződnek ezzel, és sosem jutnak dűlőre…”

„– Nem normális az, aki többet szeret egyszerre, ugye? 
– Erről megoszlanak a vélemények. – Márk torkát elhagyja egy keserű kis kacaj. – Nem végeztem ilyen irányú felmérés, de ahogy látom, ez az egész a biztonsággal függ össze. Aki elvesztette a bizalmát és a biztonságát, az utána nem meri csupán egyetlen emberre rábízni sem az életét, sem a szeretetét…”

„Miért gondolom azt, hogy nekem több szerelem is jár? El kellett volna nyomnom magamban ezt az egészet, ahogy más, normális emberek teszik, mint Andris is mondta. Én rosszabb vagyok, mint mások? Mint azok, akik elfojtják? Ott van a fejükben, a képzeletükben a vágy egy sokéves, ellaposodott kapcsolatban valami más, valaki más után, akire akkor gondolnak, amikor a párjukkal szexelnek, vagy épp maszturbálnak. Az nem megcsalás? Dehogynem! Épp csak fizikai megvalósulása nincs a dolognak, ezért álszent módon nyilatkoznak az egészről, lehordják az olyanokat, mint én, miközben belülről rágja az életüket a sárga irigység, a kielégületlenség és az elfojtott vágy. Vagy nincs igazam? Én vagyok a rossz? Én vagyok a gonosz? Én vagyok a hibás? Hiszen csak megengedtem magamnak, hogy szeressek, ennyi történt, semmi más.”

„Senki nem mondta még, ugye, hogy hazugságban élni sokkal könnyebb, mint őszintén?”

„Azzal, hogy valakinek hazudsz, elveszed tőle a lehetőséget, hogy döntsön az életéről. Te döntesz helyette, és ez több, mint etikátlan.”

„Mert szabadon szerethetünk bárki mást is, nincs rajtunk a monogámia terhe, tehát lelépni sincs miért. Igazából nem is éri meg… 

– Mert az a bizsergető, izgalmas, szerelemtől fűtött idő, ami miatt megtennénk, úgysem tart örökké – fejezi be Kinga gondolatát Laura. – Felőrlik a mindennapok, és marad az ellaposodás, a testvérinek tűnő szeretet, és ettől kezdve valójában a szenvedély hiányától szenvedünk. Mi erre mondunk nemet. Ezért élünk így, ahogy. Ha több partnerrel is, de boldogan és őszintén.”