Jasinda Wilder: Falling into you - Zuhanok beléd

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 334 oldal

Ár: 2999 Ft

Besorolás: erotikus, romantikus, chick lit, new adult

Moly.hu link

Megrendelés

„Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el. 
Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.

A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot hordoz, magát hibáztatja a történtekért. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és mennyire fontos a megbocsátás.”

Kyle és Nell (Forrás: Google)

Nem szeretem a túlságosan depressziós történeteket, és bár ez annak ígérkezett, mégis felkeltette a fülszöveg az érdeklődésemet. Az első mondata a könyvnek nem más, mint „NEM MINDIG COLTON CALLOWAYBE VOLTAM SZERELMES. Először az öccsét, Kyle-t szerettem.” Már ez a mondat is felkelti az érdeklődést az emberben, vajon hogyan került a képbe a két fiú, hogyan lehet, hogy mindkettőjüket szerette. Hogy őszinte legyek, nekem Kyle jobban a szívemhez nőtt. Bár belőle csupán az elején kapunk néhány fejezetnyi részletet, mégis valahogy jobban meg tudtam őt kedvelni, mint Colton-t.

Nell és Kyle kiskorúktól fogva barátok voltak, mindig minden együtt csináltak, mindenbe együtt vágtak bele, mindenben együtt volt részük. Ám ahogy felcseperedtek és tinikké váltak, a barátság érzése átfordult egy csodálatos szerelemmé. Érződik, hogy ez az érzés nem két tini fellángolása egymásért, hanem egy komoly szerelem, komoly érzésekkel és megkockáztatom azt is, ha Kyle nem hal meg, akár örökké is tarthatott volna. De bekövetkezett a tragédia, amit nagyon megkönnyeztem. Mondhatni, sírtam, mint egy kisgyerek. Kicsit úgy éreztem magam e sorok olvasása közben, mintha ott lennék én is a szereplőkkel, bár kívülállóként, de ott voltam velük. Végignéztem, ahogy egy összetört lány, aki igazán fel sem fogta hirtelen, mi is történt, fogja a szerelme kezét, miközben belőle lassan elszáll az élet. Szívszorító érzés volt. Egy életvidám, kedves, gondoskodó srác, aki még az életénél is jobban szerette Nell-t és még az utolsó perceiben is csak egyre azt hajtogatta, hogy „Szeretlek”.  Szerettem ezeket a részeket, fantasztikusan ábrázolta és írta le az írónő azt, mit érzett ez a két fiatal.

Nell összetörik, nem bírja feldolgozni, hogy elveszítette Kyle-t. Megértem a sok „mi lett volna, ha” érzést Nell-ben. Mi lett volna, ha másképp felelek a kérdésére, mi lett volna, ha odébb lépek néhány métert, ott az a rengeteg ha! Megértem az ezek miatti szenvedését.  Eluralkodik rajta a bűntudat, noha ő is – és mi olvasók is  - tudjuk, hogy nem az ő hibája volt, mégis magát hibáztatja.

Azt is nagyon szerettem, hogy mi olvasók bár a tökéletesség felhőjén át látjuk őket, nem volt tökéletes Nell és Kyle kapcsolata, és olyan problémák jöttek elő köztük, amik életszagúak. Ezekből kifolyólag az is nagyon jó volt, hogy Nell-ben nagyon sokáig élt Kyle emléke. Minden érintést, minden csókot csak őhozzá tud hasonlítani, sőt késztetést érez arra, hogy összehasonlítsa.

Aztán a képbe kerül Kyle testvére, Colton is, aki bármennyire is aranyos,

Colton és Nell (Forrás: Google)

kedves, gondoskodó, mégsem tudtam annyira a szívembe zárni, mint Kyle-t, mégsem tudtam annyira drukkolni nekik.

Túlságosan hamar kerülnek közel egymáshoz Nell-el először és másodszor is. Nem éreztem az átkötést. Nem ismerték egymást különösebben közelről Colton és Nell. Kimaradt egy fontos érzelmi szál, amit nagyon hiányoltam. Minden olyan gyorsan történt köztük. Kicsit elnagyoltnak éreztem köztük ezt a „mi megértjük egymást” dolgot.

Hogy egy kicsit Colton-ról is essen szó, ő is küzd a saját démonaival, amik szintén nem kis dolgok. Nem fogok spoilerezni, bár nagyon nehéz, de nem szeretném előre „lelőni” a dolgokat. Valahogy azt éreztem, hogy Nell túl könnyedén a szőnyeg alá söpri a rossz fiús múltat, viszont a családi viszályt és az otthon elhagyását kiváltó ok nagyon hatásos volt.

Ki-ki küzd a saját múltja démonaival, már ez is súlyos teher a könyv olvasása közben, de hogy még egy közös dolog is lesz, amivel meg kell birkózniuk, már egy kicsit sok volt nekem. Túlságosan nyomasztó volt ez a rengeteg nehézség számomra, máskor meg könnyedén elfogadták a másik dolgait, túlléptek rajta.

A zenerajongók viszont boldogak lehetnek, hiszen az írónő rengeteg dalt megnevez művében, melyből jó néhányat el is játszanak a szereplők.

A vége felé kicsit szenvedtem az olvasásával, és többször félre is tettem, de összességében azt mondom, nem volt ez rossz történet, csak voltak, amiket hiányoltam belőle, illetve túlságosan sok tragédia jutott egy kötetre benne számomra.

Azért azt megjegyezném, hogy szívesebben olvastam volna többet Kyle-ról és azt hiszem egy olyan történet jobb lett volna, amiben Kyle nem hal meg. Én nem tudnám elképzelni, hogy össze tudnék melegedni az elhunyt szerelmem testvérével. Valószínűleg ezért is vannak kicsit fenntartásaim a könyvvel kapcsolatban.

Borító: Kellemes ránézni.

Csillag: 10/7

Bepillantás a könyvbe:

„– Nem akarom, hogy könnyebb legyen. 
– Miért? 
Elvette a hajkefét az éjjeliszekrényemről, és felhúzott ülő helyzetbe. A hajamat kezdte fésülni, hosszú, sima mozdulatokkal, ami engem arra emlékeztetett, amikor kislány voltam. Akkoriban lefekvés előtt mindig a hajamat fésülgette, és énekelt nekem. 
– Mert ha könnyebb lesz… akkor elfelejtem őt.”

„De valójában sosem engedi el teljesen az ember. Nem szűnik meg a fájdalom, nem szűnsz meg szeretni. Nem múlik el. Éppen csak tovább élsz, és végül a szart hátrébb lököd az életedben, hogy ne emésszen el. Aztán egy nap rájössz, hogy rendben vagy. Még mindig fáj, még mindig hiányzik az az ember. És igen, elfelejted a részleteket. Hogy milyen illata volt, milyen ízű volt a szája, milyen volt a bőre tapintása, milyen volt a hangja. Szinte olyan, mintha egy másik élet lett volna, egy másik ember lett volna, aki szerette, aki vele volt. De napi szinten tudod, hogy jól vagy. Nagyjából.”

„A szemébe nézek, hagyom, hogy meglássa tekintetemben a nyers vágyat, a bennem fortyogó érzelmeket, aztán majdnem súrolva a melltartója pántját kinyújtom a kezem, és megragadom az ajtófélfát.”

„Hagyd magadnak átélni a haragot, amiért elvették tőled! Érezd át a veszteséget! Érezd a szomorúságot és a hiányát! Ne zárd ki magadból, ne vagdosd magad, hogy elmúljon, ne idd le magad, hogy ne érezz semmit! Csak ülj nyugodtan, és hagyd, hogy darabokra tépjen! Aztán állj fel, és kezdj lélegezni! Lélegzetről lélegzetre. Napról napra. Ébredj fel, és érezd, hogy széttép a fájdalom! Sírj egy darabig! Aztán hagyd abba a sírást, és menj a napi dolgaid után! Nem vagy jól, de élsz, és egy nap majd jól leszel.”

„Tudom, hogy ez hogy fog hangzani, de… amikor elképzeltem Jason karját körülötted, az ajkát, amint hozzád ér… nem bírtam ki. Arra gondoltam: „A pokolba, nem! Nell az enyém!””

„Fuss, fuss, fuss, lélegezz és koncentrálj, mozgasd a karod! Ne nézz Kyle-ra! Ne nézz a meztelen mellkasán csillogó izzadságra, ne nézd, ahogy egy izzadságcsepp megkerüli az egyik mellbimbóját, és legördül domború mellkasáról! Ne képzeld el, amint lenyalod azt a cseppet, amikor eléri a kockahasát! 

A francba!”

Felkeltettem az érdeklődésed? Hát olvass bele a Könyvmolyképző oldalán!