Katie Cotugno: Hogyan szeress?

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve:  2014.

Oldalszám:  392 oldal

Ár: 2990 Ft

Besorolás:  romantikus regény

Moly.hu link

Megrendelési link

„ELŐTTE: 
Reena Montero szerette Sawyer LeGrande-ot amióta az eszét tudta: olyan természetes volt ez számára, akár a levegővétel, és olyan végtelen, akár az idő. Csakhogy Sawyer ezt látszólag egyáltalán nem észlelte… amíg egy napon, hihetetlen ugyan, de megvilágosodott. Reena és Sawyer zűrös és bonyolult kapcsolatba kerültek egymással. Aztán Sawyer hirtelen, egyetlen szó nélkül lelépett a párás floridai városból, Reena pedig magára maradt összezavarodva és – terhesen. 
UTÁNA: 
Szinte három év telt el, és Reena életének középpontjába egy új viszony került: a lánya, Hannah iránti szeretet. Reena megtanult Sawyer nélkül élni, és végre képes saját maga irányítani életének különös és váratlan eseményeit. Ám éppolyan hirtelen és váratlanul, ahogy annak idején lelépett, Sawyer egy napon ismét feltűnik a városban. Reena semmit nem akar tőle, viszont hazugság lenne azt állítani, hogy Sawyer megjelenése nem mozgat meg benne valamit. A múltbeli események után azonban vajon megengedheti-e magának, hogy újból belészeressen Sawyer LeGrande-ba?

Ebben a lenyűgöző bemutatkozásban Katie Cotugno két szerelem kibontakozását fésüli egybe – változó időben, ám változatlan szereplőkkel.”

Katie Cotugno (Forrás: Google)

Az igazság az, hogy elég nehéz véleményt formálnom erről a könyvről, mert igencsak szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem.

Reena és Sawyer történetét két szálon ismerhetjük meg: egy „előtte” és egy „utána” szálon. Az „előtte” szálon az előzményeket ismerhetjük meg, bár sok dolog homályban marad, amire kíváncsi lettem volna még; az „utána” szál pedig a jelenbe kalauzol el minket. Véleményem szerint ez egy zseniális megoldás volt az írónőtől.

Az „előtte” szálban Reenát egy kedves, okos, céltudatos lánynak ismerhetjük meg, aki minél hamarabb szeretne elszabadulni az általa oly nagyon utált városkából. Ennek érdekében kitűnő tanuló, hogy egy évvel előbb leérettségizzen. Van egy legjobb barátnője Allie, akivel mindent együtt csinálnak. A szülei pedig egy éttermet vezetnek élete szerelmének, Sawyernek szüleivel. A srácot kiskora óta ismeri és gyakorlatilag azóta szerelmes belé. De Reena félénk lány, így csak a távolból figyeli Sawyert és nem mer neki színt vallani érzelmeiről. Sawyer időközben Allievel melegedik össze, ami hatással van a barátságukra is. Majd végül sok minden történik és számos bonyodalom után Sawyer és Reena mégis összejönnek. Egy önpusztító szerelemnek lehetünk tanúi, melynek gyümölcse egy kisbaba lesz. Sawyer, aki egy laza, jóképű srác és nem veti meg sem a testi, sem pedig az illegális szerek biztosította örömöket, lelép, mielőtt Reena elárulhatná neki, hogy állapotos.

Forrás: Google

Az „utána” szálban egészen addig minden rendben van, amíg Sawyer újra fel nem tűnik a színen. Közel három év telik el, amikor Reena egy boltban találkozik össze Sawyerrel. Reena fiatal egyedülálló anya, akinek felelősségteljesen kell viselkednie, mert ott van a kislánya, akiről gondoskodnia kell.

Mint már említettem, a könyv hihetetlenül szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem: hol szurkoltam Reenának, hol örültem neki, hogy végre történik köztük valami, és voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben felképeltem volna, hogy legyen már észnél.

Természetesen mindenki követ el hibákat a szerelem okozta kábulatban, és nem rovom fel Reenának mindezt, ugyanakkor azt, hogy még egyszer elköveti ugyanazokat a hibákat, már nem lehet elnézni neki. Először nagyon sajnáltam őt, hiszen elvesztette az álmait, le kellett mondania mindenről egy meggondolatlanság miatt, de mikor érettebb fejjel is ugyanúgy ment Sawyer után, mint egy kiskutya mindent félredobva, akkor már nem tudtam, mit is érezzek Reenával kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy az egyik pillanatban még egy felelősségteljes anya, a másikban pedig visszament ugyanannak a tinédzsernek a szintjére, aki azelőtt volt. Akit a környék rosszfiúja, úgy csavar az ujja köré, ahogy csak akarja.

A legjobb szerintem az volt ebben a történetben, hogy életszerű volt. Könnyen lehetett azonosulni a történet szereplőivel, bár többnyire vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem, igazán egyikőjüket sem tudtam megszeretni. Sawyert kifejezetten visszataszítónak érzem, pedig köztudott, hogy a legtöbb nő vonzódik a rosszfiúkhoz. Azt hiszem, ez genetikailag belénk van kódolva. Ahelyett, hogy megpróbált volna megváltozni, rendbe tenni az életét, értékelni, hogy egy klassz csaj SZERETI, és ott van neki a gyönyörű kislánya is, ugyanolyan maradt. Tisztában van vele, hogy mindig megkapja, amit akar és ezt ő elég rendesen ki is használja. Mi több, az egész történet alatt nem éreztem köztük igazi szerelmet, csupán testi vonzódást.

Így képzeltem el Sawyert
 (a fotón  Mario Casas)
Forrás: Google

Amit egy kicsit hiányoltam, az az volt, hogy az írónő egy kicsit jobban kibonthatta volna azt, hogy például Reena, hogy küzdött meg azzal a ténnyel, hogy ilyen fiatalon terhes lett. A magánnyal, a kirekesztettséggel, az érettségivel, az osztálytársakkal, mindennel, ami ezzel jár. Viszont ezt nem kaptuk meg, hiszen az előzményekből „csak” a rossz döntéseit és vívódásait ismerhettük meg, a jelenlegi körülményekből pedig az ismételt hibák elkövetését, és végtelenül lassú huzavonát, aminél sokszor éreztem, hogy felesleges párbeszédekkel találkozom. És ezt őszintén sajnálom, mert ez a könyv igen komoly témákat boncolgat: drogozás, italfogyasztás, tinédzser terhesség, ittas vezetés, kleptománia, fejüket a homokba dugó szülők és még sorolhatnám. Kicsit bánom, hogy ezeket az írónő nem tudta vagy nem merte igazán kibontani, hisz ez még erősebbé tehette volna a regényt.

Volt, hogy kicsit meg-megakadtam olvasás közben, valószínűleg a se füle se farka párbeszédek miatt, de összességében az írónő stílusa gördülékeny, bár a cselekmény sok helyen kiszámítható volt a mondanivalója mégis erőteljes és elgondolkodtató.

A történet vége? A mai napig nem tudom eldönteni, jó-e vagy rossz! Gyakorlatilag az írónő a fantáziánkra bízza, mi is lesz a továbbiakban. Ha Reena helyében lettem volna, nem hiszem, hogy ilyen döntést hozok, de persze nem tudhatom biztosan, amíg nem vagyok az ő helyében.

Összességében egy  jó történetet olvashattam, aminek természetesen voltak hullámvölgyei. De nem ilyen az élet is?

Forrás: Google

Borító: Azt sugallja magáról, hogy a főszereplő a fiú, nem pedig a lány.

Csillag: 10/8

Bepillantás a könyvbe

„– Mi van rajtad? – kérdezte Sawyer. 
(…) 
– Miért kérdezed? 
– Mert biztos akarok lenni benne, hogy nem öltöztünk egyformán.”

„– Ez tetszik! „Nem csillagainkban, Brutus, a hiba…”, hanem bennem. Add ide a kocsikulcsot! 
– Shakespeare? 
– Az „Add ide a kocsikulcsot”? Nem, teljesen magamtól álltam elő ezzel.”

„– Programunk van aznapra – jelentem ki határozottan, a nevelő anyám pedig a mennyezetre emeli a tekintetét. 
– Nem is említettem napot. 
– Hannah és én általában nagyon elfoglaltak vagyunk.”

„Az a legrémesebb az egészben, hogy meg szeretnék bocsátani neki. Mindazok után, ami történt, meg szeretnék bocsátani. (..) a puszta látványa is olyan érzéssel tölt el, mintha hazaérkeznék; mint egy dal, amit régóta ismerek, de valahogy elfelejtettem.”

„(..) gyűlölöm magam, amiért láthatja rajtam, hogy még most is sokat gondolok rá, hogy mindig magammal hordozom a bőröm alatt.”

„Az én Sawyer LeGrande-om volt egyértelműen az ügyeletes szépfiú. Fekete farmer a csípője alatt, övcsatja akár egy csészealj. Egyszerű, fehér póló volt rajta, amilyet a Walmartban vehetett hármasával csomagolva hat dollárért, de ő persze szuperül nézett ki benne, csupa ín és izom, és odaadó koncentráció.”

Köszönet az olvasás lehetőségéért a Ciceró Könyvstúdiónak!

Néhány borítóváltozat

Forrás: Google

Forrás: Google