„Erősebb leszek, mint a bánatom.”

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 320 oldal
Ár: 3400 Ft
Moly.hu link
Beszerzési link

Fülszöveg

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse.

 Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres.

Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket.

Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről."

Értékelés

Mikor hallottam erről a könyvről, elolvastam a fülszövegét, megláttam a borítóját ailg vártam, hogy olvashassam, nagyon hívogatott. Remek dolognak tartom, hogy a kiadók figyelnek arra, hogy az ifjúsági könyvek között egyre több komoly témát feszegető történetet ismerhessenek meg a fiatalok.

Viszont elég vegyes érzésekkel tettem le a könyvet. Még most sem tudom tetszett-e vagy sem. Mivel már olvastam hasonló ifjúsági könyveket, melyek ezt a témát mutatják be (13 okom volt; Amikor ezt olvasod, én már nem leszek; Veled minden hely ragyogó) valahogy úgy éreztem, hogy semmi újat nem adott.

Történetünk központjában két tizenéves áll -  a török származású Aysel, akinek apja szörnyű tette miatt borul fel az élete, valamint Roman akinek testvére halála miatt van bűntudata. Ezek a fiatalok azt vélik az egyetlen kiútnak, ha véget vetnek az életüknek, ezért regisztrálnak egy „öngyilkos partnerkereső” oldalra, ahol találkoznak, és elindul a visszaszámlálás.

Ahogy közeleg a kitűzött időpont egyre több minden történik velük, és sok szép dolog is a felszínre kerül, amiért is érezzük a reményt, hogy igen, még meggondolhatják magukat, és választhatják az életet. Viszont sokszor volt ismétlés. Egy-egy gondolat újra és újra felszínre törésén azt éreztem, hogy nem a történetben visz előre, inkább csak amolyan töltelék, hogy meglegyen az oldalszám. Nem voltak túl kidolgozottak a főszereplők, és igen komoly hiányérzetem volt, azzal kapcsolatban, ahogyan az írónő az okokat bemutatta. Néha ugyan kaptam mély gondolatokat, amivel kifejezi, hogy milyen elveszíteni egy családtagot, vagy egy szerettünkben csalódni, aki egy olyan dolgot követ el, amit mi sosem gondolnánk róla, és magát a depressziót, és az ilyen emberek körül élők reakcióit is egészen jól meg tudta mutatni, de mégis valahogy kevésnek éreztem.

A történet során elég sok kérdés merül fel, például, hogy az osztálytársak durva viselkedését miért nem veszi észre senki, aztán a gyerekkori barátok hová tűntek, (egy-két barátot emlegettek egymásnak ugyan, de sosem tűntek fel) és a családok próbálkozásai - a főszereplők felé - is hangsúlyosabbak lehettek volna.

Összeségében egy érdekes könyv, olyan tizenévesekről akik önmagukat hibáztatják valós– vagy magukra vett okok miatt, akik tele vannak megfelelési kényszerrel, és akik felett jogtalanul ítélkeznek az emberek. A főszereplők érdekes módon hatnak egymásra, és jutnak el a felismeréshez -külön-külön, és együtt- mit is kell tenniük, és mit válasszanak végül....

Bepillantás a könyvbe 

„Talán mindenkinek csak arra van szüksége, hogy valaki észrevegye, és figyeljen rá.”

„Néha akkor jövünk rá, pontosan hogyan élünk, ha látjuk, mások milyennek látnak minket.”

„…nincs annál szomorúbb, mint mikor az ember kinyújtja a kezét, hogy találjon egy társat, és elutasítják.”

„A depresszió olyan súly, amitől nem lehet megszabadulni. Cipelni kell. Rád esik, összenyom, és még a legkisebb dolgokat is elérhetetlenné teszi. Egy cipőfűzés vagy reggelizés is elérhetetlen messzeségű hegycsúcsnak tűnik, amit az ember nem tud megmászni. A depresszió a részeddé válik. Beleeszi magát a csontjaidba és a véredbe. Ha valamit tudok róla, akkor az az, hogy lehetetlen elmenekülni előle.”

„Amit az emberek nem értenek meg, az az, hogy a depresszió soha nem a külső körülmények miatt van, hanem belső okok miatt.”

„Néha elképzelem, hogy a szívem egy fekete lyuk – olyan sűrű, hogy nincs benne hely a fénynek, de ettől még bármikor beszippanthat.”

„Olyan erősen szorítja meg a kezem, hogy kifut belőle a vér, és elzsibbad. Bárcsak valaki ugyanezt tenné a szívemmel is!”

„Mindent érzek. És azt akarom, hogy ez így is maradjon. Még a fájdalmas, szörnyűséges, borzalmas dolgokat is érezni akarom. Mert ha érzünk, az azt jelenti, hogy életben vagyunk.”

Köszönet az olvasás lehetőségéért a Kossuth Kiadónak!