Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

"Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -,ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt."





Az Anna és a francia csók szerzőjének második könyvéről hoztam ma egy kis szösszenetet. Már az első könyvet is imádtam, csak úgy faltam a sorokat. Hatalmas szerencsém, hogy könyvtárban dolgozom és sutyiban sikerült olvasnom munka közben is ezt a könyvet, mert alig vártam minden nap, hogy tovább olvashassam a sztorit.
Lola egy különc lány, a külseje vadóc, különleges öltözködés társul a nem mindennapi családhoz. A szülei melegek, de csodálatos szülők. Remek kapcsolat tárul elénk, amiben láthatjuk, hogy Lola pontosan tudja, melyik problémával melyik szülőjéhez forduljon. Az egyik apukája cukrász, s jómagam is nagyon szívesen végigkóstolgattam volna azokat a finom süteményeket, amiket készítettek.
Persze egy ilyen különc lánynak nem lehet egyszerű barátja, így egy teletetovált, nála idősebb (22 éves) rocksztár barát dukál. Akit persze a szülők pontosan tudják, hova küldenék el: az biztos, hogy jó messze Lolától. Egyébként zárójelesen megjegyezném, hogy Max nekem már az elejétől kezdve nem volt szimpatikus, semmiképp sem egy szerethető karakter számomra. Ellentétben Cricket Bellel, akit az elejétől fogva nagyon szerettem. A kedves fiú, aki okos, mindig tud valami újat mutatni, valami meglepetést okozni, aki igazán értékeli Lolát és az egyéniségét úgy ahogy van.
Az elejétől fogva drukkoltam nekik.
Nagyon örültem, amikor Lola végre rájött, hogy Cricket az igazi. Ő a hozzávaló fiú, ő az akit megérdemel, és aki megérdemli. 
Szeretem az olyan történeteket, amiknek happy end a vége, és hát persze ennek is az. Könnyed kis olvasmány volt, ami olvastatta magát, és kikapcsolódást nyújtott. Nem kellett közben fejtörőket megoldani, gondolkodni, csak olvasni és kikapcsolni, ami a szürke hétköznapokban nagyon is jól jön az embernek. 
Természetesen kedvenc párosunk (Anna és St. Clair) is felbukkan a történet során többször is, noha már nem ők a főszereplők, mégis jelentős a szerepük a műben. 
A két könyvet összehasonlítani nem lehet, nem is szeretném, de kétségkívül jól sikerült mindegyik, csak ajánlani tudom annak, aki szeretné újra átélni az első szerelem bizsergető érzését és közben jól szórakozni, anélkül, hogy ki kellene mozdulnia a fotelből :) 
Remélem kicsit kedvet kaptatok a történet elolvasásához. Nem fogtok csalódni benne :)