Álom és valóság
Elkezdtem írni egy novellát, melynek címe: Álom és valóság, és arra gondoltam, egy részét felteszem ide, hátha tetszik nektek! :) Íme:
Layla szemszöge
Már
napok óta nem hallottam felőle. A szüleivel is beszéltem már, de ők sem látták.
Folyamatosan hívom, de ki van kapcsolva. Már vagy száz üzenetet hagytam a
hangpostáján.
Évekkel
ezelőtt kezdődött minden. Egy munkahelyre kerültünk, megismerkedtünk, barátok
lettünk…legjobb barátok. Persze nekem már akkor is többet jelentett, és most is
többet jelent, de Ő ezt nem tudja, nem tudhatja. Most pedig napok óta nem
válaszol a hívásaimra, nem ment haza sem és semmi féle életjelet nem adott
magáról. A szülei sem tudják, hol van. Kezdek megijedni.
Bemegyek
a könyvtárba, hátha ott egy kis nyugalomra lelek munka közben. Talán
elterelődnek a gondolataim és nem látok rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket
magam előtt.
-
Hello
Layla!
-
Sziasztok!
-
Valaki
vár rád, bent van az asztalodnál!
-
Okés,
köszi! – Elindulok az asztalomhoz, hogy megtudjam, ki vár rám, bár semmi kedvem
most társalogni senkivel sem. Odaérek az asztalhoz, és hirtelen megkönnyebbülés
tölt el. – Hol a francban voltál? Már ezerszer hívtalak! A frászt hoztad rám és
a szüleidre is! – szidtam meg. De ekkor megfordult és nagyon rosszul nézett ki.
A szemei vörösek és kisírtak. – Mi történt?
-
Felhívtam
Rebeccát, hogy beszélnem kell vele, mire közölte, hogy ő is beszélni szeretne
velem.
-
És,
ettől vagy úgy kiakadva?
-
Beszéltünk.
– néz rám komolyan – Ő kezdte…közölte, hogy terhes…mire én lesokkolva álltam
csak előtte…pedig szakítani akartam vele. Egy ideje már nem mennek jól köztünk
a dolgok.
-
Észrevettem…
-
Honnan?
– néz rám csodálkozva.
-
Rémlik
már, hogy vagy ezer éve ismerlek. Látom rajtad, ha valami nem stimmel.
-
Oké,
most nem ez a lényeg.
-
Tovább
is van?
-
Igen.
Lesokkolt a dolog, így otthagytam és elmentem a haverokhoz. Nem mondtam semmit
nekik, csak ittunk, és jól éreztem magam. De aztán hajnalban részegen felhívtam
Rebeccát, hogy biztosan csak azért mondta, hogy terhes, mert nem akarta, hogy
szakítsak vele, így akart magához láncolni. Ordibáltam vele a telefonban.
Részeg voltam… - a tenyerébe temeti az arcát. Nem tudok így a szüleim szeme elé
kerülni. Terhes…még csak 19 éves…mit mondjak otthon?
-
Figyelj,
még semmi sem biztos. Szerintem a szüleidnek addig ne beszélj róla, amíg nem
100%-ig biztos a dolog. Addig, ha gondolod, csövezz nálunk pár napig. Csak
szólj a szüleidnek, hogy rendben vagy, mert nagyon aggódnak.
-
Okés.
-
Na,
gyere, menjünk haza! Belekarolok, miközben felveszek a táskámat az asztalról. –
elindulunk kifelé, a lányoknak pedig oda szólok, hogy el kell mennem!
Hazafelé nem szólunk egy szót sem.
Megértem, hogy nem akar beszélgetni, így ráhagyom a dolgot.
-
Anya!
Megjöttem! – kiáltok, amint belépünk a házba – Menj fel nyugodtan a szobámba,
majd én beszélek vele. Menj csak nyugodtan! – mosolygok rá. Elindulok, hogy
megkeressem anyát, végül a konyhában lelek rá. Éppen kotyvaszt valamit. – Szia!
– nyomok egy puszit arcára – Mit csinálsz?
-
Találtam
egy receptet a neten…ki akartam próbálni. Mi a helyzet?
-
Lenne
egy kérésem. Logannek van egy kis problémája, és időre lenne szüksége, hogy
kitalálja, mi legyen. Nem akar haza menni. Nem maradhatna itt pár napot?
-
De
nem került bajba, ugye?
-
Nem,
csak kell egy kis idő neki.
-
Persze,
majd viszek új ágyneműt a vendégszobába.
-
Köszi
Anya! Imádlak! – ölelem meg. Majd némi rágcsálni valót magamhoz ragadva
elindulok a szobámba.
-
Layla!
-
Igen?
-
Neked
ez okés?
-
Miért
ne lenne az?
-
Tudod,
miért… - néz rám nyomatékosításképpen.
-
Anya,
tudod, hogy csak barátok vagyunk.
-
Persze,
meséld csak be magadnak.
Valóban boldogsággal tölt el, hogy ott
ül a szobámban, holott egy szörnyű dolog miatt ül ott.
Ledobom az ágyra a rágcsálni valókat.
-
Anya
megengedte, hogy itt maradj.
-
Köszönöm.
-
Hé,
ne búsulj már, majd kitalálunk valamit. – húzom magamhoz – De ma este,
filmezünk és jól elrontjuk a gyomrunkat.
-
Hát,
ha te mondod! – mosolyog. Jó így látni…Felállok a távirányítóért.
-
Layla!
– ránézek – Köszönöm.
-
Ugyan,
mit?
-
Mindent.
Hogy itt maradhatok, hogy megpróbálsz
megvigasztalni, hogy segítesz kitalálni, mi legyen…hogy vagy nekem…
-
Igazán
nincs mit, tudom, hogy csodálatos vagyok! – vigyorgok rá, próbálom elviccelni a
dolgot.
Próbálom elterelni a figyelmét a
filmmel, azzal, hogy csacsogok neki mindenféle hülyeségről, és egész jól
haladok. Már vigyorog, viccelődik, és ez jó jel.
-
Mi
lenne, ha készítenék valami normális kaját, te meg addig lezuhanyoznál?
-
Jó
ötlet.
-
Törülközőt
találsz a szekrényben.
-
Kösz.
Lemegyek, hogy csináljak néhány
szendvicset. Egy árva lélek sincs a konyhában. Szerintem anya már lefeküdt. A
szendvicsek jól sikerültek, úgy csináltam, ahogy szereti. Mire visszaérek a
szobába, már újra az ágyamban fekszik. Most olyan fura érzés, hogy itt van,
pedig olyan sokszor volt már az ágyamban.
-
Hmm…jól
néznek ki.
-
Úgy
csináltam, ahogy szereted…tettem bele mustárt.
-
Nagyon
jó vagy! – vigyorog.
-
Örülök,
hogy jobb a kedved. – mosolygok rá szégyenlősen.
-
Csak
a társaság teszi.
Éppen vége a filmnek, mire megesszük a szendvicseket.
-
Keress
valami másik filmet, vagy ha nem találsz a tévében semmit, ott vannak a dvd-k
vagy a laptop. Használd bármelyiket nyugodtan, addig lefürdök én is.
-
Rendben.
Hosszú
ideig folyatom magamra a forró vizet, megmosom a hajamat is. Fura, hogy itt
van, de még is jó érzéssel tölt el. Amikor kilépek a zuhany alól, akkor
tudatosul bennem, hogy nem hoztam be pizsamát. Így megtörlöm a hajam a
törölközővel, majd magam köré csavarok egy másikat. Félve, de belépek a
szobámba. Amint belépek az ajtón, felpillant rám, mosolyog, de amint meglát
lehervad a mosoly arcáról, s a helyét valami furcsa dolog veszi át. Talán
vágy…de nem, biztosan nem jól látom.
~~~~
Logan szemszöge
Nézem
a tévét, aztán Layla egyszer csak belép az ajtón. Felnézek rá, aztán nyelek
egyet, mert megindul bennem valami. Egy szál törülközőben van, a haja vizes.
Tudtam, hogy jó alakja van, de ebben a törölközőben nagyon szexi. Évek óta a
barátom, de még sosem néztem rá így. Egészen mostanáig. Egyszerűen nem tudok
betelni a szépségével.
-
Hűű…
– csak ennyit tudok kinyögni hirtelen.
-
Bocs,
elfelejtettem bevinni a pizsimet. – magyarázkodik.
-
Nincs
miért magyarázkodnod, itt én vagyok a betolakodó.
-
Dehogy
vagy betolakodó…tudod, hogy mindig számíthatsz rám. Most viszont elfordulnál,
hogy átöltözhessek? – kérdezi elpirulva.
-
Ja,
persze. – felállok az ágyról, és megfordulok, hogy háttal legyek neki. Tudom,
hogy nem épp szép dolog, de nem bírom ki, hátra nézek. Az alsóneműt már
felvette, de felül még nincsen rajta semmi. Olyan puhának és selymesnek tűnik a
bőre, bárcsak megérinthetném. Gyorsan visszafordulok, mielőtt még észreveszi,
hogy kukkolom.
-
Okés,
nézhetsz. – most már van rajta egy feszülős topp és egy sort is.
-
Folytatjuk
a filmet? – próbálom oldani a kialakult fezültséget.
-
Persze.
– bemászik mellém az ágyba. Akarom, hogy közelebb jöjjön, de nem merem
megmondani neki. Eltelik néhány óra, és azt hiszem, ideje lefeküdnöm.
-
Megyek,
lefekszem.
-
Ó,
jó, hát persze. Holnap reggel találkozunk.
-
Igen,
jó éjt. – mosolygok rá.
-
Neked
is jó éjszakát.
Átmegyek a másik szobába, de nem bírok
elaludni. Forgolódom, tépelődöm, de nem megy. Egyszerűen hiába hunyom le a
szemem, nem tudok elaludni.
Hirtelen ötlettől vezérelve visszamegyek
Layla szobájába. Óvatosan kinyitom az ajtót, nehogy felébresszem, ha már
alszik. Ugyanilyen óvatosan becsukom magam után az ajtót. Közelebb megyek az
ágyhoz, hogy megnézzem alszik-e.
-
Layla…alszol?
– suttogom.
-
Hmm…nem
igazán… – fordul felém. – Nem bírsz aludni? Túl sokat jár az agyad, mi? –
vigyorog rám álmosan. – Gyere, bújj ide. – emeli fel a takarót. Nem tartom túl
jó ötletnek, mégsem mondok ellent neki. Szükségem van a közelségére.
-
Jó
illatod van. – csúszik ki a számon hirtelen, miközben átölelem, és a nyakába
fúrom a fejem. Olyan könnyedén megy vele minden.
-
Biztosan
a fürdés miatt van. – mosolyog. Aztán megfordul, hogy velem szemben legyen. –
Na, mi a helyzet? Miért nem alszol? – kérdezi kíváncsian.
-
Nem
tudok. – felelem, de közben az ajkát bámulom. Nem bírom levenni róla a szemem,
és érzem, hogy felforrósodik a levegő köztünk.
-
Tedd
meg! – mondja. És én megteszem. Számat rátapasztom az övére, és először lágyan,
majd egyre hevesebben csókolom. Beletúrok a hajába, és annyira közel húzom
magamhoz, amennyire csak lehet. A lábait a derekam köré kulcsolja, miközben
zihálva csókol tovább, s túr bele hajamba. Istenem, ha most nem állunk le, nem
bírom abbahagyni. De nem úgy tűnik, mint aki be szeretné fejezni a dolgot.
Megerősítésképpen ránézek, megszakítva a csókot, de csupán színtiszta
szeretetet és vágyat látok a szemeiben, így folytatom. Levetkőztetem, s rólam
is lekerül a ruha. Aztán megtörténik. Megtörténik, amire sosem hittem, hogy sor
fog kerülni. Lefeküdtem Layla Lawsonnal, a legjobb barátommal, aki csodálatos.
Szorosan hozzám bújva, kifli alakban
alszik el a karjaimban. Gyönyörű, különösen, amikor alszik, kisimulnak a
vonásai. Olyan békés…
Órákon át bámulom még, aztán valamikor
engem is elnyom az álom…
~~~~
Layla szemszöge
Csodálatos álomból ébredek, melyben
szeretkeztem a fiúval, akit évek óta szeretek. Felébredek és rájövök, hogy nem
álom volt, hanem valóság.
Tapogatózom mindenfelé az ágyban, de
nincs mellettem. Se egy cetli, semmi.
Gyorsan lezuhanyozom, majd miután rendbe
tettem magam és felöltöztem, elindulok lefelé a konyhába. Nagyon jó illatokat
érzek, ahogy egyre közelebb érek a helyiséghez.
Ahogy belépek, megpillantom Őt, amint az
asztalnál ül, újsággal az egyik, kávéval a másik kezében. Anya pedig a
tűzhelynél áll és süti a palacsintákat.
-
Jó
reggelt! – mosolygok rájuk. Logan felpillant az újságból, de valami
megváltozott. A szemében nincsen csillogás, tompa, üres.
-
Jó
reggelt! – feleli.
-
Szia,
Anya! – indulok el felé, s amint odaérek, puszit nyomok az arcára. Ezután kávét
öntök magamnak, s gyorsan bele is kortyolok, hogy minél előbb koffeinhez
juttassam a szervezetemet.
-
Jól
aludtál? – azonnal félrenyelem a kávémat és köhögni kezdek. – Jól vagy? –
veregeti meg anya a hátam.
-
Igen…jól
vagyok. – nyögöm ki két köhögés közt.
-
Mrs.
Lawson. Mi lenne, ha lenyírnám a füvet? – kérdezi Logan.
-
Hát…az
nagyon jó lenne, köszönöm.
-
Akkor
neki is látok!
-
De
hát még nem is reggeliztél.
-
Nem
vagyok éhes, köszönöm. – azzal fogja magát és kimegy a kertbe.
Ha tetszik, a folytatás is felkerül majd :)
jöhet a folytatás!!!
VálaszTörlés