Tara Sivec: Csábítások és csemegék

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014.

Oldalszám: 376 oldal

Ár: 3299 Ft

Eredeti cím: Seduction and Snacks

Besorolás: chick-lit, romantikus, erotikus, new adult

Sorozat: Csokoládéimádók

"Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.

Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.

Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.

Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!"

Értékelés:

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, amikor beszerezte a könyvtár, egyből lecsaptam rá. Eleve imádom a csokit, és nagyon szeretek sütni is. Claire - a női főszereplő - pedig egy ilyen kis finomságos boltot szeretne, így már ezzel belopta magát a szívembe. Na de ne haladjunk ennyire előre.

Nem szeretek spoilerezni, de egy pár aprócska dolgot el kell árulnom a történetről. Azzal kezdődik a könyv, hogy Claire azt ecsetelgeti, mennyire nem szeretne gyereket. Azért ez nem egy hétköznapi kezdet. Mindezt elég viccesen tálalja, ja és persze azt ne felejtsük el, hogy egy anyukáról van szó. Néhány részlettel alá is támasztanám:

„Meg aztán, nézzünk szembe a tényekkel, emberek: senki sem mer őszintén beszélni a szülésről. Még az ember saját anyja sem.

– Ó, elfelejtesz minden fájdalmat, amikor a kezedben tarthatod azt az édes kis csöppséget!

Baromság! SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG! Minden barát, rokon meg okoskodó idegen a sarki boltban, aki azt mondja, hogy a szülés nem is olyan rossz, az egy hazug szarzsák.”

„Tudjátok, miért döntöttem így? Az egészségügyi oktatófilm miatt, amit hatodik osztályban vetítettek nekünk. Még a hetvenes években készítették, és egy nő úgy üvölt benne, mintha meg akarnák ölni, és csorog az izzadság a homlokáról, amit a férje gyengéden törölget, miközben azt ismételgeti a feleségének, hogy az milyen nagyszerűen helytáll. (...) Míg a legtöbb lány, amikor a kisbaba felsírt, meghatottan rebegte, hogy Jaj de cuki!, addig én undorodva néztem körül, és magamban csak annyit mondtam:

– Mi a fene baja van itt mindenkinek? Ez NEM normális!”

Aztán megtudhatjuk, hogy egy főiskolai bulin Claire és Carter (a férfi főszereplőnk) összemelegednek, így Claire elveszíti féltve őrzött szüzességét, majd reggel egyszerűen lelép. Pár hét múlva viszont kis csomag emlékezteti a pocakjában arra a bizonyos éjszakára. Persze próbálja megtalálni a srácot, de nem sikerül, így hazaköltözik és felneveli a kisfiát, aki mellesleg egy haláli kisgyerek. 

Természetesen a sors egymáshoz sodorja őket, de nem megy minden flottul, mi pedig csak ülünk és várjuk, hogy végre sikerüljön már nekik. 

Nagyon szerettem a karaktereket és az írónő stílusát is. Claire egy kicsit ügyetlen, eléggé komikus helyzetekbe sodorja magát, amiken persze mi jót nevetünk. De nemcsak a helyzetek miatt vicces karakter, hanem van humora is. Sokszor volt, hogy hangosan nevettem, és főleg este azon kaptam magam, nehogy felverjem a családot.

Nagyon szerettem a történetet két szemszögből, váltakozva megismerni. Carter szemszögénél az volt a jó, hogy éreztem, más szemen keresztül látom a dolgokat. Oké, ez egy romantikus könyv, de mégis megmaradt a férfias stílus; volt káromkodás, szexuális megjegyzések, érezhetjük, hogy egy férfi fejében járunk.

Nemcsak a főszereplők váltak kedvenceimmé, hanem a mellékszereplők is, akik viszonylag nagy szerepet kaptak a történet során. 

Ott van Liz, Claire legjobb barátnője, egy vagány, szabad szájú csajszi, aki mindig mindenben támogatja Claire-t és persze minden hülyeséget együtt csinálnak. Azért szerettem meg igazán, mert minden nőnek egy ilyen barátnőre lenne szüksége. Aki nemcsak a jó dolgokban van mellette, hanem a sz*rban is kiáll érte, segíti. Akinek az a boldogsága, ha a másik is boldog és eléri, hogy az álmai valóra váljanak. (Ezt majd megértitek, ha elolvassátok a könyvet.)

Liz vőlegénye, Jim, akivel a híres neves főiskolai banzájon ismerkedett meg és azóta is élnek boldogan. Ő egyfajta nagy tesó szerepet tölt be Claire életében. Vigyáz rá, aggódik érte, ahogy az egy bátyhoz illik.

Drew, Carter legjobb barátja a tipikus nőfaló, aki akkora egóval rendelkezik, hogy csoda, hogy befér a ház ajtaján. Az ő beszólásai csak színesebbé teszik a sztorit. 

Így képzeltem el Gavint.

De a kedvenc mellékszereplőm nem más, mint Gavin, Claire és Carter négy éves kisfia. Egyszerűen imádnivaló a kisgyerek. Annyi hülyeséget összehord, és tipikus négy éves, aki mindenre rákérdez, mindent elismétel. Azt hiszem, ha gyerekem lesz én is ilyen vagány kisfiút szeretnék majd! :)

Íme, egy-két részlet, ami mindezt alátámasztja:

„– Ne betegítsd meg az anyukámat, te macskajancsi! – kiabált Gavin Carterre, két kis ujjával először a saját szemére, majd egyenesen Carterre mutatva, pont úgy, ahogy Liz csinálta korábban.”

"Ó, te szent isten! Síkosító? Gavin síkosítót rakott a kezére. Néhány másodperc alatt azt is észrevettem, hogy Gavin körül szerteszét óvszeres dobozok hevertek, néhányat közülük már ki is bontott, és kiszedte a gumikat a csomagolásból. 

– Nagyon béna lufijaid vannak, Carter – panaszkodott Gavin."

"– Anyu, bulit fogsz tartani? 

– Nem, nem fogunk bulit tartani. Miért kérdezed? – tettem fel neki a 
kérdést, miközben kihalásztam a kanapé alól két egycentest, egy ötcentest 
és négy üres gumicukros csomagolópapírt. 
– Mert takarítasz. Csak akkor takarítasz, ha vendégek jönnek- felelte 
Gavin, mire kibújtam a kanapé alól, és a felhúzott sarkamra ültem. 
– Nem csak olyankor takarítok, ha vendégek jönnek – vitatkoztam. 
– De igen. 
– De nem. 
– De igen! 
– Nem ám, á-á! 
– De igen! 
Aaaaarrrrgghh!Egy négyévessel vitatkozom! 
– Gavin, elég legyen! – kiáltottam rá. – Menj, és takarítsd ki a szobádat! 
– A büdös francba – morogta Gavin. 
– Mit mondtál? – kérdeztem vissza keményen. 
– Szeretlek, anyu! – mondta széles mosollyal az arcán, majd átölelt, és 
megszorított. 
Az isten verje meg! Ennek mindig bedőlök."

Ennek a könyvnek minden percét élveztem! Nem kell bonyolult történetre számítani,

nincsenek benne sem szerelmi háromszögek, sem természet feletti lények, sem pedig korbács, ahogy ez manapság oly népszerű. Van benne viszont szerelem, igaz barátság, vicces jelenetek, érdekes helyzetek és gyerekszáj minden mennyiségben. Egyszerűen nem tudtam letenni ezt a könyvet. Ha egy könnyed, romantikus könyvet keresel, ami extra vicces, akkor ez a neked való! Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a történet második része.

Borító: Imádom!!!

Csillag: 10/10

Hasonlóan képzeltem el Clair csokis boltját.

Bepillantás a könyvbe:

"Olyan volt, mint a forró csoki egy hideg téli napon, mint a sülő csokis süti illata egy esős délután…"

"– Amikor először mondta, hogy „anya”, azt hittem, elolvadok. De soha nem fogja be a száját! Egyetlen percre sem. Még álmában is beszél! Egyszer, amikor együtt mentünk valahova kocsival, egyre csak mondta és mondta, birkákról beszélt és sült krumpliról és a kis nudlijáról, meg a fűnyíróról, és akkor megállítottam az út közepén az autót, és kiszálltam. Tettem egy kört az autó körül, majd újra beültem, de még mindig beszélt, meg azt kérdezgette, hogy van-e a fűnyírónak is nudlija. Soha nem fogja be a száját!"

"Hé, Carter, mit szólsz ehhez az őrült időjáráshoz? Az őrültségről jut eszembe, a spermáid őrült jól úsznak háton!"

"Azt kívántam,  bárcsak másként csináltam volna egy csomó dolgot. Elszomorított, hogy 
Carter kimaradt Gavin életének első éveiből. Most már úgy látja őt, mint 
egy sétáló, beszélő, nagyszájú kisfiút, de nem volt alkalma átélni a 
legjobb részt, azt az időszakot, amiért érdemes volt végigszenvedni 
Gavin rosszalkodását, hangulatváltozásait, hisztijét és rossz szokásait: az 
első mosolyát, az első szavait, első lépéseit, az első ölelését és az első 
„szeretlek”—et. 
Ezek a dolgok tartottak vissza nap mint nap attól, hogy eladjam a 
gyereket a kert végében, ám Carter életéből ez mind kimaradt."

"– Huszonöt kilót híztam a terhességem alatt. Van fogalmad róla, milyen érzés az, hogy lenézel, és nem látod a saját puncidat? 

– Hát, öööö, nincs – hebegtem. 
– A seggemnek saját irányítószáma volt."