Januári összegző

Arra gondoltam, idén bevezetek egy új "rovatot" a blogon. Minden hónap végén összegzem az abban a hónapban elolvasott, megkezdett könyveket és kicsit előre vetítem, mik a következő havi tervek.
Akkor nézzük is a januárt.

Eléggé döcögősen indult nekem az év az olvasás szempontjából. Nem tudom, mi van velem, de semmi sem tetszik. Az előző posztomat, akik olvasták, már tudják, hogy elhatároztam, hogy bizonyos oldalszámnyi esélyt adok egy-egy kötetnek, és ha addig nem ragad meg, elbúcsúzunk egymástól.
Lehet, hogy a könyvek megorroltak rám, és ezért csinálják ezt velem.

Az év jól indult: karácsonyra megkaptam A fiúknak, akiket valaha szerettem trilógia befejező kötetét anyukámtól, aminek szinte rögtön neki is álltam, de csak az új év első napjaiban sikerült befejeznem. Nagyon szerettem ezt a kötetet is, ahogy a sorozat többi részét is. Addig még nem jutottam el, hogy bejegyzést is írjak róla, de tervezem majd.

Ezután egy másik karácsonyra kapott példányba kezdtem bele, mégpedig Sarina Bowen - Elle Kennedy: Him - Ez a srác c. kötetébe. Ez volt az első ilyen típusú olvasmányom. És nagyon tetszett. Még erről sem írtam a blogra, de szintén tervben van.

Ezután néhány rövidebb olvasmány következett: Fredrik Backman: Életed üzlete, Harry Potter -
Utazás a mágia történetében, Simon Márton: Dalok a magasföldszintről és Szederkényi Olga: És boldogan éltek?. A Backman könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy ki is kölcsönöztem A nagymamám azt üzeni, bocs c. kötetét. Az Utazás a mágia történetébe nagy csalódás volt számomra. A Dalok a magasföldszintről már régóta érett, és ismét nem csalódtam Simon Mártonban. Az És boldogan éltek? kötettől jóval többet vártam. Nagyon szeretem a meséket, így hatalmas elvárásokat támasztva indultam neki ennek a könyvnek. Gondoltam mi is lehetne jobb, mint a kedvenc mesehősök "utóéletéről" olvasni. Hát...tévedtem. Néhány történeten megrökönyödtem, volt, amit el sem olvastam, mert már a stílusával gondjaim akadtak és az, hogy mindegyiknek szomorú és elkeserítő vége lett, elképzelhetetlen volt számomra. Ezért ez a könyv is hatalmas csalódás volt számomra.

Ezután Karina Halle: Túl közel hozzád c. kötete következett. Ez volt az a kötet, ami után azt hiszem, felállítottam az új szabályom. Soha életemben nem olvastam még ennyire unalmas könyvet. Végigszenvedtem az egészet csupán azért, mert kíváncsi voltam, mi lesz a szereplőkkel. De borzalmas volt.

Két recenziós példánnyal folytatódik a csalódások sorozata, amikkel már régen lógtam a Gabo Kiadónak. Hát...kár volt rájuk vesztegetnem az időm. Nyilván nem vagyunk egyformák, nem rendelkezünk egyforma ízlésvilággal, de néha nem értem az embereket, hogy tetszhet nekik valami ennyire, ami nekem ennyire nem. Na mindegy is. A két kötetről a recenziót itt és itt olvashatjátok el, ha kíváncsiak lennétek rájuk.

Régóta szemeztem már Anne L. Green könyveivel, annyian dicsérték őket. Hát most belekezdtem az egyikbe. Ez volt az egyik a könyvek közül, amiket januárban félbehagytam. Nem tudom, másoknak, mi tetszik benne, nekem valahogy nem jött be.

Ezután egy újabb Álomgyár Kiadós kötet következett, ami meglepő módon nem volt rossz. Karina Halle: Nem lennék nélküled kötetéről van szó. Érdekes, hogy a másik kötetét unalmasnak találtam, míg ez a könyv tetszett. Jók voltak a karakterek, egyszerű volt a cselekmény, de kikapcsolt, valahogy mégsem voltam elájulva tőle, de legalább nem untatott.

Végül pedig besegítek gyerekkönyvtáros kolléganőmnek az idei Olvasólámpa pályázat könyveinek olvasásába, így a hónap végén néhány ezzel kapcsolatos kötetet olvastam el: Claude a sípályán, Santa Claude, Claude és az aranyérem, valamint A lány, aki orvos akart lenni (ami egyébként az első magyar orvosnő történetét meséli el).

Belekezdtem még a hónap végén Dhonielle Clayton: A szépség ára kötetébe is. Ezzel a könyvvel már akkor szemeztem, amikor még csak arról lehetett hallani, hogy hamarosan megjelenik a Maxim Kiadó gondozásában. Amikor pedig a molyon egy értékelésben azt olvastam, Sophia Coppola Marie Antoinette filmjére emlékezteti az olvasót, valamint enyhe Éhezők viadala és Párválasztó beütéssel is bír még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Azonban néhány oldal híján a limitemhez értem vele, és sajnos nem ragadott meg. De nem adom fel, azt hiszem félreteszem egy picit és később újra belekezdek, hátha csak rossz hangulatban kapott el.

Amint látjátok, elég vegyes volt ez a január és sajnos úgy érzem, szinte semelyik nem volt olyan, amire azt mondtam volna, hogy "Wow, ez aztán király volt!"

Nem tudom, mi van velem! Veletek történt már ilyen? Valami tanács esetleg?