P.G. Wodehouse: Blandings és vidéke
Kiadás
éve: 2015.
Oldalszám:
286 oldal
Ár:
2490 Ft
Eredeti
cím: Blandings Castle and Elsewhere
Besorolás:
szórakoztató irodalom
"A Blandings-kastély repkényes falai ritkán
szikráznak olyan fényesen, mint ezekben a csodálatos történetekben – de a
hullámzó parkokban kígyók lapulnak, és csak azt várják, hogy bokán harapják
Clarence-t, Emsworth szórakozott, kilencedik grófját, akkor, amikor a
legkevésbé számít rá.
Például Blandings Császárnője, aki a Hízó kategória első
díjáért indul a Shropshire-i Mezőgazdasági Vásáron, elveszti étvágyát… aztán
ott a vita a főkertésszel, MacAllisterrel… de mindkét problémát megoldja egy
bájosan lázadó kislány érkezése Londonból. Legelőször azonban az úritök
őrzőjének kínos problémájával kell megbirkózni.
Végül átugorva egy óceánt és egy kontinenst, Wodehouse és
Mr. Mulliner megismertet minket néhány elképesztő történettel Hollywood
aranykorából."
Ez az első könyvem, amit Wodehouse-tól olvasok. A Ciceró
Könyvstúdió nagylelkűen felajánlotta, hogy küld belőle egy példányt, amiért
hálás köszönet. És ezúton szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen későn hozom
róla a véleményemet.
Hogy őszinte legyek, azt hiszem, Wodehouse nem nekem való.
Sok kritikába olvastam bele a könyveiről és mindenki szinte elragadtatva írt a
könyveiről, hogy milyen szuperek, milyen viccesek, mennyire jók a karakterei.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem sajnos nem jött be.
Az angol humor azt hiszem, nem az én asztalom.
Bár a kritikák, amiket olvastam a könyveiről, biztatóak
voltak, rám mégsem volt ilyen jó hatással a könyv.
Azért, hogy valami jót is mondjak, a történet nem szenved
hiányt bonyodalmakban és kuszaságokban.
Az angol humorról kétségtelenül először a "Csöngetett
Mylord?" jut eszembe. Wodehouse az angol arisztokráciát figurázza ki,
karakterei esetlen felsőosztálybeliek, és persze van egy minden megoldó
főhősünk, aki a többi karakterhez képest kifogástalanul talpraesett, találékony,
elmés.
Az igazság az, hogy többször is odébb tettem a könyvet,
halogattam, nem hívogatott magához, nem volt letehetetlen.
Egyelőre Wodehouse stílusa nem ragadott magával, de talán
később teszek még egy próbát, hátha akkor már jobban elnyeri a tetszésemet.
Borító: Tipikus Wodehouse.
Csillag: 10/4
Köszönet az olvasás lehetőségéért a
Ciceró Könyvstúdiónak
Nem ezzel kell Wodehouse-t kezdeni. Ajánlanám pl. a Tüzes vizet.
VálaszTörlésTovábbá minek egy oldalon át taglalni, hogy nem olvasta, nem érti, nem tetszik? Ez csak a google teleszemetelése.
Végül: ha valaki irodalomkedvelőnek vallja magát: LEGALÁBB azt azt a legeslegkezdeti apróságot tegye meg, hogy tagolatlan angolszász böfögés helyett tisztán csengő magyar szót használ!!! Nem blog!!! Napló.
Kedves Petrik Lajos!
VálaszTörlésKezdjük ott, hogy amint a bejegyzésben is megírtam, kiadói felajánlásból származik a könyv, ezért volt ez az első Wodehouse könyvem! Olvastam a könyvet - állításaival ellentétben -, és azért taglalom egy oldalon keresztül, miért is nem tetszett, mert ez egy olyan BLOG, ahol könyvajánlók, könyvkritikák születnek. Továbbá a kiadónak nem "böföghetek" - hogy az Ön szavaival éljek - oda egy egy mondatos értékelést, miszerint "nem tetszett a könyv"! Természetesen nem muszáj velem egyetérteni, hiszen különböző emberek vagyunk, különböző az ízlésünk. Köszönöm, hogy hozzáfűzte véleményét a bejegyzéshez!