Csillagainkban a hiba

Nos...ez egy nagyon megrázó film. 
Amikor láttam az újságcikkeket, hogy egy újabb bestsellerből készül film, arra gondoltam, hogy ez megint egy elcsépelt film lesz. Aztán egyre többen keresték a könyvet a helyi könyvtárban, ahol dolgozom. Érdeklődni kezdtem utána, miért van ekkora sikere. Utánaolvastam, elolvastam a fülszöveget, megnéztem a film bemutatóját.
Ma délután pedig megnéztem a sokak által várva-várt filmet. Alig tudok megszólalni még most is, ahogy végiggondolom, mit is láttam.

Két rákos fiatal, akik először barátok lesznek, majd egymásba szeretnek. Együtt küzdenek a betegséggel, miközben sok gyönyörű percet töltenek együtt. Átélik az első szerelem szépségeit. Az első csók örömét, az első szeretkezés bensőséges létét. 
Minden rendben van...a lány is jól van, a fiú is, látszatra minden rendben van. De aztán kiderül, hogy a fiú egész testét ellepte a rák, s ő már tudja, hogy meg fog halni. Megkéri a lányt, hogy írja meg a gyászbeszédet a temetésére. Az őrültség az egészben, hogy a srác végig is akarja hallgatni...na innentől kezdve úgy bőgtem, mint egy taknyos kisgyerek. Hogy lehet ilyen kegyetlen a sors? Bár tisztában voltam vele, hogy egyikük meghal, hiszen miért is lehetne happy end...de nem számítottam rá, hogy ennyire megráz majd. Nem tudom, hogy élném túl, ha elveszíteném a számomra legfontosabb embert, a szerelmem, pedig én egészséges vagyok. A lány pedig rákos...és bár mardossa a fájdalom, mégis erős marad...talán a betegség teszi, nem tudom, de a kitartása egyszerűen hihetetlen!
Nem tudok többet írni, mert egyszerűen nem tudom szavakba önteni, amilyen hatást ez a film gyakorolt rám! Mindenkinek csak ajánlani tudom, noha a végkifejlet nem éppen boldog!