Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Kiadás
éve: 2016
Oldalszám:
484 oldal
Ár:
3690 Ft
Eredeti
cím: Me before You
Eredeti
megjelenési éve: 2012
Besorolás:
kortárs romantikus regény, dráma
„Louisa Clark
elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár
huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a
mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros
nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És
talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon
azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a
kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a
családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy
motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes
székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?”
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?”
Nagyon
régóta szemeztem már ezzel a könyvvel. Könyvtáros lévén folyamatos értesítőket kapok a kiadóktól az újdonságokról, így értesültem erről a műről is.
Ugye ez nem tipikus újdonság, hisz a szerző egy már korábbi műve, de a film kapcsán újra kiadták a könyvet. Milyen érdekes, hogy
mielőtt a filmet beharangozták volna, nem örvendett ennyire
jelentős népszerűségnek a könyv.
Még
sosem olvastam Jojo Moyes írónőtől, ez
volt az első könyvem tőle. Az egyik olvasó, Virág kérdezte meg tőle egy alkalommal, mikor bent járt nálunk a könyvtárban,
hallottam-e már róla, olvastam-e már. Akkor még azt kellett mondanom: „Nem, nem
olvastam.” Áradozott róla, mennyire jó, és mennyire megfogta őt, illetve kijelentette, hogy csakis papír zsebkendő társaságában olvassam.
Láttam
a film előzetesét és akkor már tudtam, mindenképp megnézem
a filmet, de előtte elolvasom a könyvet is.
A
történetünk ott kezdődik, hogy Louisa, egy teljesen
átlagos lány, aki szerencsétlen körülmények miatt elveszíti az állását. Aki
volt már munkanélküli, tudja, milyen nehéz is munkát találni. Ami tetszene
neked, oda nem kellesz, ahova kellenél, oda nem akarsz menni, vagy épp nem elég
a végzettséged, vagy csak egyszerűen nem tetszik a munka. Louisa
is ilyen helyzetbe kerül, és végső elkeseredésében elvállal egy
munkát, melyben feladata egy mozgáskorlátozott férfi
ápoló-társalkodó-felvigyázó nőjének lenni. Eleinte ódzkodik a
feladattól, de szüksége van a munkára, és jelentősen jobb
fizetést kap, mint bárhol máshol.
A
másik főszereplőnk, Will eleinte kicsit ellenszenves, de mégis
elnézőek vagyunk vele, hiszen mozgássérült. Megértjük, hogy miért
ilyen, hiszen egyik napról a másikra az élete gyökeres fordulatot vett.
Megértjük, hogy nem jó neki, s elnézzük, hogy így viselkedik. De aztán eljön egy pont, amikor már nem
toleráljuk a dolgait, már nem tudunk elnézőek lenni, legalább is én így
voltam. Haragudtam rá, ahogy Louisa is. És rá kellett jönnöm, hogy az írónőnek pontosan ez volt a célja. Hogy rájöjjünk – önkéntelenül bár, –
de mégis másképp kezeljük Willt „pusztán” a balesete miatt.
Arra,
hogy kik között szövődik majd románc, már az elején
rájöhetünk, azonban ez a könyv nem csupa cukormáz. Ez a könyv olyan, mint az
élet. Nem lesz szerelem első látásra, nincs csak móka és
kacagás. Vannak benne nehézségek, főleg Will betegségéből kifolyólag, melynek szomorú részei is le vannak írva feketén
fehéren, az írónő nem titkol előlünk semmit sem, és nem bujtatja őket
rózsaszín felhő mögé, hogy csak a szép oldalát
lássuk a dolgoknak.
A
jó hír viszont az, hogy mindkét karakter szerethető. Lousa valószínűleg azért, mert könnyen bele
tudjuk képzelni magunkat a helyébe, hiszen egy teljesen átlagos, életvidám
csaj, aki egy kisvárosban éli mindennapjait. Alapvetően semmi probléma nincs az életével, elfogadja, hogy egy
kisvárosban él, és életében a megszokás az úr. Will viszont rádöbbenti arra,
hogy másképp is élhetné az életét.
A
regény nagy részében két szinte teljesen különböző személy
összecsiszolódását követhetjük szemmel. Eleinte leginkább egymás agyára mennek,
majd ahogy egyre jobban megismerik a másikat, egyre közelebb kerülnek
egymáshoz, és egyre jobban megértik egymást. És pontosan ezt a lassú folyamatot
volt a legjobb végigkísérni a könyvben.
Eleinte
azt gondoltam, nagyon nyomasztó lesz majd a történet. És igen, voltak helyek,
ahol nyomasztó is volt, mert annak kellett lennie, de nem vált az egész
történet szenvedéssé.
Az
is tetszett, hogy nem csupán Will és Louisa jelenetekből áll a könyv, hanem kicsit
megismerhetjük Lou és Will családját is.
Szóval
arra ne számítsatok, hogy ez egy rózsaszín, csupa vidám történet, tele szexi és
romantikus jelenetekkel, mert nem az. Viszont talál épp ettől értékelődik át bennünk egy-egy olyan
jelenet, amiről nem is gondolnánk, hogy bensőséges és romantikus lehet.
Azt
előre elárulom, hogy a történet nem full happy end, erre
készüljetek.
Virág,
igazad volt, kellett az a zsepi, de nem bántam meg. Minden betűjét élveztem, és kevesebb lennék, ha nem olvashattam volna ezt a
történetet.
Szerezzétek
be minél hamarabb!
Borító: Imádom
Csillag: 10/10
Bepillantás
a könyvbe:
„Valami élettelire és pozitívra van
szüksége.”
„Ekkor visszafordult a balján helyet foglaló
nőhöz, engem meg ott hagyott, hogy csendben turkáljam a tányéromon az ebédem
maradványait. Volt egy pont, amikor már elég hülyén éreztem magam. Ekkor
éreztem, hogy Will karja lecsúszik a mellettem lévő széken, és a kezét a
karomra teszi. Felpillantottam rá, ő pedig rám kacsintott.”
„-Jöjjön. Amíg lassú a
zene. Mert nem hiszem, hogy képes lenne pogózni ebben az izében.”
„MA ESTE
HAVAS TEREPFUTÁSRA MEGYEK VIDÉKRE. JÓ FELKÉSZÜLÉS LESZ NORVÉGIÁRA!
CSÓK, P.
CSÓK, P.
Eltöprengtem: hogy lelkesedhet valaki ennyire azért, hogy
kisgatyában és trikóban futhat mínusz valahány fokos időben?”
„A mi családunkban semmi
olyasmi nem történhet, amit ne lehetne megoldani egy csésze teával. Állítólag.”
„– Nem szeretem a feliratos filmeket.
– Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy nem szereti az olyan filmet, amelyben színészek játszanak. Ugyan már, ne legyen nevetséges. Mi az, amit nem szeret bennük? Az, hogy olvasnia kell valamit, miközben néznie is kell valamit?”
– Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy nem szereti az olyan filmet, amelyben színészek játszanak. Ugyan már, ne legyen nevetséges. Mi az, amit nem szeret bennük? Az, hogy olvasnia kell valamit, miközben néznie is kell valamit?”
„A felvonóhíd előtt csókolóztam életemben
először – mondta,
miközben a kavicsos ösvényen sétáltunk, és lassított, hogy megnézhesse a hidat.
– Megmondta a lánynak, hogy a magáé az egész hely?
- Nem. Pedig talán meg kellett volna. Egy hét múltán dobott egy srácért, aki az éjjel-nappaliban dolgozott.”
– Megmondta a lánynak, hogy a magáé az egész hely?
- Nem. Pedig talán meg kellett volna. Egy hét múltán dobott egy srácért, aki az éjjel-nappaliban dolgozott.”
„Tudja, maga nem úgy öltözik, mint az
itteniek. Bevallom, mindig kíváncsian várom, hogy milyen idióta kombinációban
jelenik meg reggelente.”
Filmelőzetes
Nagyon örülók, hogy tetszett!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy neked is tetszett!!
VálaszTörlésIgen, tetszett! :) Ezek szerint neked is? :)
Törlés