Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 484 oldal

Ár: 3690 Ft

Eredeti cím: Me before You

Eredeti megjelenési éve: 2012

Besorolás: kortárs romantikus regény, dráma

Moly.hu link

Rendelési link

„Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?”

Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel. Könyvtáros lévén folyamatos értesítőket kapok a kiadóktól az újdonságokról, így értesültem erről a műről is. Ugye ez nem tipikus újdonság, hisz a szerző egy már korábbi műve, de a film kapcsán újra kiadták a könyvet. Milyen érdekes, hogy mielőtt a filmet beharangozták volna, nem örvendett ennyire jelentős népszerűségnek a könyv.

Még sosem olvastam Jojo Moyes írónőtől, ez volt az első könyvem tőle. Az egyik olvasó, Virág kérdezte meg tőle egy alkalommal, mikor bent járt nálunk a könyvtárban, hallottam-e már róla, olvastam-e már. Akkor még azt kellett mondanom: „Nem, nem olvastam.” Áradozott róla, mennyire jó, és mennyire megfogta őt, illetve kijelentette, hogy csakis papír zsebkendő társaságában olvassam.

Láttam a film előzetesét és akkor már tudtam, mindenképp megnézem a filmet, de előtte elolvasom a könyvet is.

A történetünk ott kezdődik, hogy Louisa, egy teljesen átlagos lány, aki szerencsétlen körülmények miatt elveszíti az állását. Aki volt már munkanélküli, tudja, milyen nehéz is munkát találni. Ami tetszene neked, oda nem kellesz, ahova kellenél, oda nem akarsz menni, vagy épp nem elég a végzettséged, vagy csak egyszerűen nem tetszik a munka. Louisa is ilyen helyzetbe kerül, és végső elkeseredésében elvállal egy munkát, melyben feladata egy mozgáskorlátozott férfi ápoló-társalkodó-felvigyázó nőjének lenni. Eleinte ódzkodik a feladattól, de szüksége van a munkára, és jelentősen jobb fizetést kap, mint bárhol máshol.

A másik főszereplőnk,  Will eleinte kicsit ellenszenves, de mégis elnézőek vagyunk vele, hiszen mozgássérült. Megértjük, hogy miért ilyen, hiszen egyik napról a másikra az élete gyökeres fordulatot vett. Megértjük, hogy nem jó neki, s elnézzük, hogy így viselkedik.  De aztán eljön egy pont, amikor már nem toleráljuk a dolgait, már nem tudunk elnézőek lenni, legalább is én így voltam. Haragudtam rá, ahogy Louisa is. És rá kellett jönnöm, hogy az írónőnek pontosan ez volt a célja. Hogy rájöjjünk – önkéntelenül bár, – de mégis másképp kezeljük Willt „pusztán” a balesete miatt.

Arra, hogy kik között szövődik majd románc, már az elején rájöhetünk, azonban ez a könyv nem csupa cukormáz. Ez a könyv olyan, mint az élet. Nem lesz szerelem első látásra, nincs csak móka és kacagás. Vannak benne nehézségek, főleg Will betegségéből kifolyólag, melynek szomorú részei is le vannak írva feketén fehéren, az írónő nem titkol előlünk semmit sem, és nem bujtatja őket rózsaszín felhő mögé, hogy csak a szép oldalát lássuk a dolgoknak.

A jó hír viszont az, hogy mindkét karakter szerethető. Lousa valószínűleg azért, mert könnyen bele tudjuk képzelni magunkat a helyébe, hiszen egy teljesen átlagos, életvidám csaj, aki egy kisvárosban éli mindennapjait. Alapvetően semmi probléma nincs az életével, elfogadja, hogy egy kisvárosban él, és életében a megszokás az úr. Will viszont rádöbbenti arra, hogy másképp is élhetné az életét.

A regény nagy részében két szinte teljesen különböző személy összecsiszolódását követhetjük szemmel. Eleinte leginkább egymás agyára mennek, majd ahogy egyre jobban megismerik a másikat, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és egyre jobban megértik egymást. És pontosan ezt a lassú folyamatot volt a legjobb végigkísérni a könyvben.

Eleinte azt gondoltam, nagyon nyomasztó lesz majd a történet. És igen, voltak helyek, ahol nyomasztó is volt, mert annak kellett lennie, de nem vált az egész történet szenvedéssé.

Az is tetszett, hogy nem csupán Will és Louisa jelenetekből áll  a könyv, hanem kicsit megismerhetjük Lou és Will családját is.

Szóval arra ne számítsatok, hogy ez egy rózsaszín, csupa vidám történet, tele szexi és romantikus jelenetekkel, mert nem az. Viszont talál épp ettől értékelődik át bennünk egy-egy olyan jelenet, amiről nem is gondolnánk, hogy bensőséges és romantikus lehet.

Azt előre elárulom, hogy a történet nem full happy end, erre készüljetek.

Virág, igazad volt, kellett az a zsepi, de nem bántam meg. Minden betűjét élveztem, és kevesebb lennék, ha nem olvashattam volna ezt a történetet.

Szerezzétek be minél hamarabb!

Borító: Imádom

Csillag: 10/10

Bepillantás a könyvbe:

„Valami élettelire és pozitívra van szüksége.”

„Ekkor visszafordult a balján helyet foglaló nőhöz, engem meg ott hagyott, hogy csendben turkáljam a tányéromon az ebédem maradványait. Volt egy pont, amikor már elég hülyén éreztem magam. Ekkor éreztem, hogy Will karja lecsúszik a mellettem lévő széken, és a kezét a karomra teszi. Felpillantottam rá, ő pedig rám kacsintott.”

„-Jöjjön. Amíg lassú a zene. Mert nem hiszem, hogy képes lenne pogózni ebben az izében.”

„MA ESTE HAVAS TEREPFUTÁSRA MEGYEK VIDÉKRE. JÓ FELKÉSZÜLÉS LESZ NORVÉGIÁRA! 
CSÓK, P.

Eltöprengtem: hogy lelkesedhet valaki ennyire azért, hogy kisgatyában és trikóban futhat mínusz valahány fokos időben?”

„A mi családunkban semmi olyasmi nem történhet, amit ne lehetne megoldani egy csésze teával. Állítólag.”

„– Nem szeretem a feliratos filmeket. 
– Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy nem szereti az olyan filmet, amelyben színészek játszanak. Ugyan már, ne legyen nevetséges. Mi az, amit nem szeret bennük? Az, hogy olvasnia kell valamit, miközben néznie is kell valamit?”

„A felvonóhíd előtt csókolóztam életemben először  – mondta, miközben a kavicsos ösvényen sétáltunk, és lassított, hogy megnézhesse a hidat. 
– Megmondta a lánynak, hogy a magáé az egész hely? 
 - Nem. Pedig talán meg kellett volna. Egy hét múltán dobott egy srácért, aki az éjjel-nappaliban dolgozott.”

„Tudja, maga nem úgy öltözik, mint az itteniek. Bevallom, mindig kíváncsian várom, hogy milyen idióta kombinációban jelenik meg reggelente.”

Filmelőzetes