A szürke ötven árnyalata - könyv vs. film

 A minap érkezett hozzám egy észrevétel, miszerint többet olyan könyvekről, amikből film is készül(t). Pontosabban a könyv és a film közti különbségről. Példának említette az illető A szürke ötven árnyalatát, amiről igazság szerint, amikor kijött a film papírra vetettem gondolataimat, de aztán valahogy mégsem került fel a blogra. Így hát most eleget téve a kérésnek, megírtam a bejegyzést. Remélem tetszeni fog.

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2012.

Oldalszám: 524 oldal

Ár: 3999 Ft

Eredeti cím: Fifty Shades of Grey

Eredeti kiadás éve: 2011.

Besorolás: BDSM, erotikus, romantikus

„A könyv, amelyről mindenki beszél…

 Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. 
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint. 
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.”

Alaptörténet: egy éppen diplomát szerzett lány, aki kapcsolatba kezd egy multi milliárdossal, akinek érdekes szokásai vannak szexuális téren. Nem is ragozom tovább, hiszen a történetet mindenki ismeri.

Eleve a történet maga sem egy hétköznapi dolog. Nekem egy csoporttársam ajánlotta az egyetemen, hogy ’Hú, ezt el kell olvasnod! Le sem fogod tudni tenni, annyira jó!” Megmondom őszintén, hogy ez akkor úgy is volt. Miután elolvastam az első részt, azonnal kértem, hozza el a másodikat is. Miután elolvastam a másodikat, a harmadikat épp kölcsönadta valakinek és annyira nem bírtam kivárni míg visszakapja, hogy átszaladtam a kolesz mellett lévő Árkádba, és megvettem mind a hármat az Alexandra Könyvesboltban.

A könyv értékelése:

A történet kicsit hihetetlen, mégis bele tudjuk képzelni magunkat, mert Ana egy hétköznapi lány, nincsen benne semmi különleges. Persze a milliárdos fiatal pasi sem egy utolsó szempont a történetben, és valahogy még a különleges szexuális szokásai ellenére is szeretni tudjuk.

Néha kicsit taszító volt számomra olvasás közben, hogy ennyire nyíltan kimondanak benne mindent, miközben az ágyban ügyeskednek. Nem szoktam hozzá az ennyire vulgáris könyvekhez.

A legjobb dolog számomra a könyv olvasása közben az volt, hogy Christian rendkívül nagy változásokon megy keresztül. A férfi, aki alig beszél az érzelmeiről, sőt, azt vallja, nincs is szíve, a sorozat végére megnyílik, elfogadja saját érzéseit, teljesen átfordul.

Aki azt hiszi ez a könyv nem csupa szex, az rosszul hiszi és ne vegye a kezébe, ha idegenkedik az ilyesmitől. Ugyanis ez a könyv igenis csupa szex! De azért némi mögöttes tartalommal is bír.

Nem is szeretném szaporítani a szót a könyvről, mert ebben a bejegyzésben inkább a filmre fektetném a hangsúlyt.

Film értékelése:

Kezdjük ott, hogy teljesen be voltam kattanva, hogy mozifilm készül belőle. Féltem tőle, hiszen a könyvnek rengeteg tini rajongója is van, akiket egy 18+-os filmre nem nagyon engednek be az anyukájuk nélkül. Viszont ez a film nem az igazi a 18+-os jelenetek nélkül.

Aztán folyamatosan figyeltem az eseményeket, képeket, híreket, amiket megosztottak a neten és egyre jobban kezdtem elkeseredni. De azért, amikor kijött a moziba kerülés dátuma, megvettem a jegyet és elráncigáltam a páromat rá azzal a mondattal, hogy „Szexes film lesz, tetszeni fog, jössz és kész”! J

Számomra egy kicsit uncsi volt, a szinkronhang pedig borzalmas. Egyáltalán nem adta vissza könyvet. Persze nem azt várom el egy könyvadaptációtól, hogy tartalmazza a könyv összes jelenetét, de azért könyörgöm, legalább a lényeges részeket ne változtassák meg.

Ami elég nagy csalódás volt, hogy inkább egy vígjátékot csináltak belőle, és nem jött le a történet komolysága.

A színészek közül talán két embert tudok mondani, akik telitalálatok voltak: Kate és Grace, Christian édesanyja (már amennyit láthattunk belőle). Na jó, Christian (Jamie Dornan) sem rossz. Tőle kifejezetten féltem, hogyan fogja majd alakítani a multi milliárdos szexistent, de azt hiszem, nagyon is jól vette az akadályt. De persze ki vagyok én, hogy ítélkezzem? J

Nagyon hiányoztak Ana belső monológjai, ami által megtudhattuk, mit érez, mi jár a fejében. Ezt próbálták helyettesíteni azzal, hogy mindent kimondattak vele, de ettől számomra egy kicsit bugyutának tűnt, és nem adta vissza a belső vívódását.

Ana a filmben alig mer visszabeszélni, szájalni Christian-nel, a filmben viszont túlságosan is pimasz. Ez azért zavaró, mert a könyv-béli Ana sokkal félénkebb, főleg az első könyvben. Hiszen Christian-nél sosem lehet tudni, mire milyen reakciót kapunk tőle. Ugyanakkor az a félénkség már sok nekem, hogy amikor megpillantja Christian-t olyan, mint egy kamaszlány, aki zavarba jön a fiú láttán, aki tetszik neki.

Mint már említettem a legtöbb komoly helyzetből inkább vicces jelenetet kreáltak, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Pl.: amikor kiderül Ana-ról, hogy szűz azt mondja, „Én egy helyzet vagyok?”. Holott a könyvben Christian éktelen haragra gerjed, hogy a lány nem szólt erről a fontos tényről. Bár nem tudom, mikor kellett volna közölnie?! Mondjuk, amikor kávéznak, vagy amikor éppen elütötte egy biciklis, vagy amikor részegen felhívta? Na mindegy.

Apropó részegség. Az a jelenet kifejezetten vicces volt, amikor Ana részegen felhívja Christian-t, de azért megint csak eszembe jutott, hogy a filmben ennél sokkal keményebb volt ez a jelenet.

Ami kifejezetten tetszett, az a szerződés megtárgyalása volt. Ana sokkal felkészültebb, összeszedettebb volt, sokkal jobban tárgyalt. Sőt, kicsikart heti egy randevút is, amit igazából nem is ő kért (és ha jól emlékszem, a könyvben ez nem is szerepel).

Ami eléggé zavaró volt, az az, hogy Ana nagyon könnyen elfogadja a dolgokat, ajándékokat (könyv, autó), könnyen beletörődik a dolgokba. A könyvben Christian sokat küzd azért, hogy mindezeket elfogadja Ana.

Nagyon tetszett a táncjelenet. Romantikus volt és már-már normális párnak tűntek, akik önfeledten érzik magukat egymás társaságában.

A szex jelenetek szintén inkább viccesre sikerültek, mint erotikusra és fülledtre. Talán az egyetlen szex jelenet, amin nem támadt kedve senkinek sem nevetni az első, vanília szex volt.

Tetszett az a jelenet, amikor Ana reggelit készített Christian-nek, ez is olyan hétköznapi volt.

A vége viszont eléggé drámaira sikeredett, mint ahogy a könyvben is.

„ – Szerelmes lettem beléd.

-         Nem Ana, nem szerethetsz!”

    

És persze a kíméletlen VÖRÖS szó, ami mindent és mindenkit megállásra kényszerít.

Nem mondom, hogy elájultam a filmtől, de azért meg fogom nézni a következő részeket is, csupán kíváncsiságból, hogy mit hoznak ki belőlük az alkotók. Ja és még a végére idebiggyeszteném, hogy azért Jamie mutathatott volna egy kicsit többet is magából, mert Ana-ból mindent, belőle meg alig valamit láthattunk! J

Csillag: hát talán 5/3

Kedvenc szereplő: a filmben szerettem Christian-t és Kate-et, a könyvben pedig Mia-t

Bepillantás a könyvbe:

„– Soha nem aludtam senkivel, nem szexeltem a saját ágyamban, soha nem vittem egy lányt sem a Charlie Tangón, egyetlen lányt nem mutattam be anyámnak. Mit művelsz te velem? – Égő a tekintete, valósággal elakad tőle a lélegzetem.”

„Nem érdekel a romantika. Az én ízlésem eléggé egyedi. Jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem. – Legyőzötten hunyja le a szemét. – Mégis, van benned valami, ami miatt nem vagyok képes távol tartani magam tőled. De azt hiszem, erre már magad is rájöttél.”

„Vállat vonok. Csapdába estem. Nem akarom elveszíteni. A követelőzése, az irányítás iránti vágya, ijesztő szenvedélyei ellenére is, még soha nem éreztem annyira, hogy élek, mint most.”