Meghan March: Bűn és viszály (Bűn 2.)

Itt megvásárolhatod

Molyos adatlap

Fülszöveg

„„Tiltott szerelem és ellenállhatatlan szenvedély.” Harlequin Junkie

„Elragadó és izgalmas. Még többet akarok belőle!” Totally Addicted blog

Születhet-e szerelem egy családi viszály közepette?

Bűnös, amíg ártatlannak nem bizonyul.

Elegem van abból, hogy bizonyítékok nélkül ítélkeznek felettem, csupán azért, mert a vezetéknevem Gable. Lehet, hogy a Riscoffoké a város, de én már nem játszom többé a szabályaik szerint. Elegem van belőlük.

Bárcsak azt is figyelmen kívül hagyhatnám, hogy Lincoln Riscoff milyen könnyen az ujja köré csavart…

Meghan March, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzője Bűn-sorozatának második részében a gyűlölet, a tiltás és a józan ész ellenére felsejlik a második esély és a boldog szerelem lehetősége.”

 

Értékelés

Bevallom, nagyon vártam, hogy megjelenjen ez a kötet, hiszen az első résznek elég érdekes módon lett vége, ezért kíváncsian vártam, hogyan folytatja az írónő a sztorit.

Érdekes, ahogy az egész történetet gyakorlatilag egyfajta Rómeó és Júlia párhuzamra húzza fel a szerző. Bár nekem azt hiszem, ebben a részben már kicsit sok volt ez az ellentét a két család között.

Sok új információ derült ki a múlttal kapcsolatosan, ugyanakkor számomra mégsem pörögtek úgy az események. Túl sok volt a dráma. A lezárásról pedig ne is beszéljünk. Amikor végre azt gondolod, kicsit rendbe jönnek a dolgok, gyakorlatilag arcul csap az írónő a befejezéssel.

Sokszor idegesítő volt számomra Karma és Lincoln édesanyja is. Illetve Whitney-nek ez az „én vagyok a hibás mindenért” dolga és a folytonos huzavona, hogy Lincolnnal akar lenni, de mégsem kicsit sok volt számomra, és ezáltal már nem annyira kedveltem a karakterét ebben a részben.

Lincoln hozta a szokásos formáját és végre felnőtt. Végre sikerül felnőtt döntéseket hoznia és önállóan, a családja befolyásolása nélkül intézi a dolgait.

Még jobban megkedveltem Lincoln húgát, és egy kicsit azt hiszem a Főkapitányt is, bármennyire hihetetlen még számomra is.

Összességében ez a rész nem ragadott magával annyira, mint az első, de mindenképpen el fogom olvasni a harmadik részt is, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz Lincoln és Whitney történetének befejezése.

Borító

A színvilág még mindig nagyon ütős számomra, de a kép, ami rákerült elég fura. Talán erre szokták azt mondani, hogy ne a borító alapján ítélj!  ;)

 

Köszönet az olvasás lehetőségéért az Álomgyár Kiadónak!