Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

Forrás: Moly

Kiadó: Móra

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 378 oldal

Ár: 2499 Ft

Eredeti cím: The Libby Garrett Intervention

Besorolás: ifjúsági, romantikus regény, LOL-könyv

„Libby Garrett Owen-függő. A szuperokos lány szentül hiszi, hogy megütötte a főnyereményt a szívdöglesztő kosarassal, miközben a srác még csak mutatkozni sem hajlandó vele, nemhogy felvállalni közel egy éve tartó kapcsolatukat. Avery és a kockakommandó nem bírja tovább nézni, hogy imádni valóan őrült barátjuk lassan teljesen kifordul önmagából, ezért ráveszik, hogy csináljon végig egy tizenkét lépéses „Owen-elvonó”-t. A sikeres leszokáshoz Libbynek szüksége van egy pártatlan mentor segítségére is − itt lép a képbe Adam. A kőkemény, szexi srác elvileg tökéletes a feladatra, ha valaki elbír Libbyvel, az ő. Ja, hogy titokban évek óta szerelmes a lányba? Á, miért is bonyolítaná ez a dolgokat?!”

Értékelés:

Az igazság az, hogy az egyik kedvenc szerzőm a LOL szerzők közül Kelly Oram. Imádtam a Szívzűrterápia strébereknek könyvét és a Cinder és Ellát is. Nagy elvárásaim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, hiszen Avery és Grayson sztorija azonnal magába szippantott az első oldaltól kezdve, és egy délután alatt kiolvastam.

Egy kicsit döcögősen indult Libbyvel a kapcsolatunk. Először csak ide-oda rakosgattam a könyvet, féltem, hogy csalódom benne. Libby eleinte idegesítő volt kicsit számomra.

Megmondom őszintén, hogy a Szívzűrterápia strébereknek könyvben nem volt számomra jelentős Libby karaktere. Ott volt, segített, vagány volt, de semmi extra.

A könyv szinte rögtön a Szívzűrterápia végén veszi fel a fonalat: Avery és Grayson még mindig együtt vannak, Libby pedig Owennel próbálkozik az együtt „járás” szépségeivel.

Forrás: Google

Na már most, Owen kezdettől fogva egy számomra unszimpatikus karakter. Ilyen szinte kihasználni egy lányt, azért nem semmi. A szexre jó, de gyakorlatilag semmi másra, hiszen a szüleivel nem hajlandó megismerkedni (közel egy éves együtt „járás” után sem); a barátaikkal nem lógnak együtt, és gyakorlatilag az utcán sem nagyon mutatkoznak együtt, mert Owen minderre nem hajlandó. Szégyelli Libbyt, legalábbis számunkra olvasás közben abszolút ez jön le. A szemébe jópofizik, a háta mögött meg fűvel-fával megcsalja szegény lányt.

No, de azért Libbyt sem kell félteni, hiszen ő maga az, aki ebből az egészből szinte semmit sem vesz észre, mert mintha szemellenzőt viselne, ott lebeg előtte a szerelem rózsaszín felhője. Elfogadja, hogy Owennek csal az ágyban kell, mert önértékelési problémái vannak.

Sajnos a társadalmunkban nagyon is jellemző az önértékelési problémákkal küzdés. A csapból is az folyik, hogy csak akkor vagy jó, ha XS-es a méreted, minimum 170 cm vagy, tökéletes bőrrel vagy megáldva, a hajad is a megfelelő trend szerint van vágva, na meg persze szép a sminked, még felkelés után is úgy nézel ki, mintha most jöttél volna a kifutóról, és márkás, trendi cuccokba öltözöl.

Ja és persze a pasiknak is ez kell, csak akkor lehetsz boldog, ha így nézel ki, csak akkor fogad el a társadalom, csak akkor talál rád a szerelem.

Persze könnyű mondani, hogy ezzel ne foglalkozzunk, mert akkor is megérdemeljük a boldogságot, a szerelmet, ha nem így nézünk ki, elhinni és elhitetni magunkkal mégsem ennyire egyszerű.

Főleg nem akkor, ha mindennapos csúfolásba, piszkálódásba ütközünk az iskolában, megjegyzéseket kapunk a munkahelyünkön, az otthonunkban, a családunktól, vagy akár a párunktól.

Az ember könnyen el tudja hinni, hogy az, amit a tükörben lát rossz, főleg ha ennyien mondják, s ettől igencsak önbizalom hiányos lesz.

Libby is pontosan ezért köt ki és tart ki Owen mellett egy rossz „párkapcsolatban”. Elviseli, hisz nem gondolja, hogy egy másik srácnak is kellhet, főleg nem egy olyan szuper srácnak, mint Owen.

A lány persze közben rossz irányba változik: eltávolodik a barátaitól, az öltözködésével próbálja kompenzálni a külsejében lévő (szerinte) hibákat, a szüleivel sem olyan a kapcsolata, mint előtte.

Végül a barátai ultimátumot adnak neki: vagy szakít Owennel, vagy pedig elveszíti a barátait. Persze Libby erre felkapja a vizet és felháborodva tapasztalja, hogy barátai haragszanak rá. Az okuk természetesen meg van rá, de nem akarom lelőni a poént.

Végül Libby rájön, hogy mérgező számára ez a kapcsolat és a barátai nem féltékenyek, csupán aggódnak miatta. Avery pedig mint mindent, ezt is

Forrás: Google

tudományos alapon próbálja megoldani, így azt mondja: Libbynek szüksége van egy Owen leszoktató programra. Ehhez pedig segítségül hívja a barátját és munkatársát Adamet, aki fülig bele van zúgva Libbybe.

Kapcsolatuk és az egész program eléggé döcögősen indul, de szerintem pont ez a jó az egészben. Nem fenékig tejfel az egész, hanem mindketten vívódnak. Adam próbál segíteni Libbynek, de közben saját érzelmeivel is küzd. Libby pedig próbál leszokni Owenről, ami nem éppen egyszerű feladat.

Először azt hittem, Adam csak egy Owen-pótlék lesz, hiszen ő is dögös pasi, de hál’istennek a természetűk teljesen különbözik. A történet előrehaladtával fény derül Adam titkaira, hogy miken kellet keresztülmenniük a húgával, s miért tartanak ott ahol. Az élet számos pofont adott már neki, több élettapasztalattal rendelkezik, mint sok harminc éves pasi, pedig még csak 19, és mégis sikerült megmaradnia egy odaadó, kedves, szorgalmas, megbízható és okos fiúnak.

Mindkét karakter jelentős jellemfejlődésen ment keresztül a könyv végére, és lehet, hogy ez most egy kicsit túlságosan is Disney szagúra sikeredett, azért azt el kell mondanom, hogy a könyv elolvasása után nagyon sok mindent másképp lát az ember.

Sok mindent átgondoltam, sok helyen magamra ismertem, miközben jót szórakoztam azon, ahogy Presszós és Karamella vígan szívatják egymást, miközben mindketten keményen küzdenek valami számukra fontos dologért.

Volt egy pillanat, amikor azt hittem, elveszítjük Libbyt és nem a számára jó, egészséges és kedvező döntést hozza meg, de aztán feléledt a szikra és visszakaptuk a mi Libbynket, a mi okos, erős Libbynket.

Összességében ez egy jó kis sztori volt, de azért még mindig nem utasítja maga mögé Averyt és Graysont, valamint Cindert és Ellát.

Borító: Túl rózsaszín.

Csillag: 10/8

Bepillantás a könyvbe:

Forrás: Pinterest

„Néha sarkon kell fordulnunk, akkor is, ha nem akarunk, akkor is ha tényleg szeretjük azt, akit faképnél hagyunk.”

„Pontosan tudom, milyen érzés azt hinni, hogy nem érdemlünk szeretetet. Túlságosan jól tudtam, mi mindent elvisel az ember azért, mert szeretetre vágyik.”

„Hiába àltattok azzal, hogy milyen baromi jò csaj vagyok, a tények nem hazudnak. Kövér vagyok. Hozzàm pasi maximum azèrt szòl, hogy cikizzen vagy megalàzzon”

„– Nem szereted – szögezte le Avery, és ettől màris jobban éreztem magam – Függő lettél. Csak vàgyat érzel irànta. A megszàllottja vagy. Szàmodra ő a kàbìtòszer. Per pillanat jò èrzés vele lenni, de a végén tönkretesz.”

„-Elegem van belőled, Presszós! Ne üsd bele az orrodat az én dolgomba! Nem is ismersz! Semmit sem tudsz rólam és Owenről!”

„– (…) Csak azt szeretném, ha belátnád, mennyivel szebb vagy úgy, ahogy a jóisten megteremtett. Különösen akkor, ha önmagadat adod. Az vagy, aki vagy. Fogadd el! (…) Szeretned kell önmagadat, ha azt akarod, hogy mások is szeressenek.”